Farcádi Botond
Hogy végül a hét végi kongresszuson botrányos választások után Vasile Blagát kiáltották ki a Demokrata Liberális Párt elnökévé, legfőbb kihívója, Elena Udrea és a mögötte álló Traian Băsescu államfő csatát vagy tán háborút vesztett, Monica Macovei volt igazságügyi miniszter pedig labdába sem rúgott – nos, mindez számunkra majdhogynem mindegy.
Az említett három demokrata-liberális politikus közül – nyilatkozataik alapján – egyik sem különösebben magyarellenes, sőt, amíg az RMDSZ kormányon volt, viszonylagos empátiával viseltettek ügyeink iránt – az is igaz, hogy mindannyian elutasították az olyan kéréseket, mint a nemzetállam fogalmának kiiktatása az alkotmányból, a magyar nyelv elismerése regionális hivatalos nyelvként vagy éppen Székelyföld területi autonómiája. Az erdélyi magyarsághoz való viszonyuk jelen helyzetben amúgy sem túl releváns: az ellenzék padsoraiból vajmi kevés befolyással bírnak a kormány politikájára.
De ha a demokrata-liberálisok vezetőjének személye első ránézésre kevéssé is érdekel bennünket, az már számunkra sem mindegy, hogy miként alakulnak a dolgok a továbbiakban a legnagyobb ellenzéki alakulatban. Egyrészt mert erős ellenzék hiányában csorbul a demokrácia, másrészt mert elemzők szakadást sem zárnak ki Vasile Blaga győzelme után, s erre enged következtetni Traian Băsescu meglehetősen furcsa búcsúja is: az államfő Facebookon üzent egykori pártjának, hogy útjaik a továbbiakban elválnak. Márpedig ha ez történik, akkor az ellenzék tovább gyengül – a hatalom pedig, a jelenleg is kétharmados többséggel kormányzó Szociál-Liberális Szövetség erősödik. Ráadásul egy szétesőben levő jobboldal szinte tálcán kínálja a lehetőséget a liberálisok számára, hogy bevegyék ezt a politikai térfelet is, nem véletlenül kacsingat újabban az Európai Néppárt irányába Crin Antonescu. Ennek folyományaként pedig az a bizarr helyzet alakulhat ki, hogy polarizálódik a romániai politikai élet, de a két legfőbb erő nem a baloldali Szociál-Liberális Szövetség és a Demokrata Liberális Párt köré tömörülő jobboldali vetélytársa lesz, hanem – ez utóbbi felmorzsolódásával – a szociáldemokraták kihívói maguk a liberálisok lesznek. Ezt támasztja alá, hogy egyre gyakrabban kerül szóba a kormányzó szövetség szétesése – a jelenlegi helyzetben lassan mindkét kormánypártnak érdeke lesz a válás, a kérdés csak az, hogy megvárják-e a jövő évi államfőválasztást, vagy korábban lépnek.
Az viszont igen elkeserítő kilátás, ha egyszer csak Adrian Năstase és Victor Ponta, illetve Dan Voiculescu és Crin Antonescu között kell választanunk...
