Vegyük sorra. Az teljesen világos, hogy a centralizált s több szakemberétől megfosztott katasztrófavédelmi bizottság – épp a túlpörgetett központosítás miatt – szervezetlenséggel látott a mentéshez. Az, hogy még mindég vannak szakembereik, március 15-én, hajnalban derült ki, de a kisemberek összefogása, szolidaritása addig is csodákat teremtett. A kis túlzással márciusi magyar tragikomédiának nevezett helyzet elmélyítésének, kezel­hetetlenségének nagyon lényeges oka az összehangolatlan vagy nem is létező tájékoztatás, vagy éppen tájékozatlanság volt. * A ciprusi bankrendszer csődje hihetetlen hatással volt a nemzetközi pénzpiacokra, s ez nyilván érintette Magyarországot is. Hétfő hajnalban az unió hosszas viták után létrehozta az ún. bankmegmentési tervet. Hogy ez véget vet-e a bizonytalanságnak, nem tudni. Egy bizonyos, a bankbetétek megadóztatása a tervezett formában nem volt, nem lehetett megoldás. Azt is el kell mondanunk, hogy az a legteljesebb mértékben nem érintette volna, vagy csak elenyésző mennyiségben, a ciprusi illetőségű bankbetéteseket. Ide annyit, hogy az egymilliós Ciprusnak a tízmilliós Magyarországnál is nagyobb bankrendszere van. Ciprus még az Európai Unióba való belépése előtt adóparadicsom és az offshore cégek álma volt, a turisztika mellett ez jelentette s jelenti ma is a kis, görög–török civakodásokkal elfoglalt, festői környezetű szigetország fő bevételi forrását. * A negyedik magyar alkotmánymódosításokat hihetetlen külföldi politikai és sajtóvisszhang követte. Azt hittük, két éve a magyar médiatörvény körüli hajcihők járatták csúcsra a külpolitikában és a világsajtóban Magyarországot. Ám kiderült, az csak a kezdet volt, most következett a reprezentatív folytatás. A tartalmi, konkrét bírálatokra még várni kell a Velencei Bizottság jelentésének kiadatásáig. De mindez Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét nem befolyásolja, ő a rezsicsökkentésekért harcol, választóit elsősorban ez érdekli. A többi néma csend.