1932. október 16-án a Kézdivásárhelyi Ipartestület kiállítást rendezett a város kisiparosainak remekeiből, vagyis mestermunkáiból. Az elbíráló bizottságba a Sepsiszentgyörgyi Ipartestület mesterembereit is felkérték, hogy mondjanak szakszerű véleményt a kiállított munkákról. A sepsiszentgyörgyi kisiparosok megtiszteltetésnek és fontos feladatnak tekintették kézdivásárhelyi szaktársaik felhívását, melyet egy héttel a kiállítás előtt ismertettek.
„Az Ipartestűlet Tekintetes Elnökségéhez, Sepsiszentgyörgy
Tisztelettel van szerencsénk éretesiteni, hogy 1932 október 16-án vasárnap Kézdivásárhelyen egy gazdasági, ipar és kereskedelmi kiállitás van tervbe véve, melynek előkészitő munkálatai lázasan folynak, és melyen városunk iparossága remekeikkel tekintélyes számba vesznek részt.
Midőn ezt tudomásukra hozzuk, és az ottani iparosságnak a kiállitás megtekintésére való szives felhivásukat kérjűk, egyben azon kérelemmel fordulunk a Tekintetes Elnökséghez, hogy a kiállitott ipari termékek megbirálására szűkségelt bizottságba szakosztályonként egy-két tagot ipartestűletűk részéről a biráló bizottságba kikűldeni sziveskedjenek. Mindenesetre szives tudomásukra hozzuk, hogy ipartestűletűnk anyagi erő hiánya miatt a biráló bizottságba kikűldendő tagok költségeit hordozni nem tudja, amiért is a biráló bizottságba kikűldendő tagok megválasztásánál a lehetőség szerint sziveskedjenek tekintetbe venni, hogy olyan tagok kűldessenek ki, akiknek módjukban áll saját költségeiknek a kiállitáson részt venni.
Kelt Kézdivásárhelyen 1932 október 7-én”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár,
18. fond, 25. dosszié, 84. lap)
A sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi kisiparosok között a 19. század elejétől több esetben támadt nézeteltérés. A kézdivásárhelyi kisiparosok a céhek idejében mindig hivatkoztak egyfajta előjogra, mely szerintük Háromszék területén csak őket illethette meg. Ezek a feszültségek a két város között a 20. század elején feloldódtak, és a sepsiszentgyörgyi kisiparosok mint megbecsült mesteremberek vehettek részt a kézdivásárhelyi kiállításon. Tisztelve a kézdivásárhelyi kisiparosok meghívását, örömmel értesítették szaktársaikat levélben:
„Az Ipartestűlet Tekintetes Elnökségének Kézdivásárhelyre
Hivatkozva a 216–1932 számu átiratára a szakosztályok meghallgatása után, az október hó 16-án tartandó kiállitáson az ipartermékek megbirálására szűkségelt bizottságba,tesűletűnk részéről a következő iparostársainkat kűldjűk ki:
A cipész szakosztály részéről Timár József és Ferencz Zsigmond
Az asztalos szakosztály részéről Márton András és Horváth Gergely
A csizmadia szakosztály részéről Bálint Gábor és Izsák József
A szabó szakcsoport részéről Vas Károly és Pánti Lajos
A lakatos szak részéről Gecse Ferenc és Szabó Sándor lakatosok és Dancs István bádogos
Az élelmezési szakosztály részéről Lurcz Samu és Lurcz Gyula
A szűcsök részéről Rusz József
Az órások és ékszerészek részéről Gáspár Ödön.
Továbbá tisztelettel értesitjűk, hogy a birálókkal egyűtt körűlbelűl 40-en megyűnk a kiállitás megtekintésére. Indulunk vasárnap reggel 6 órakor.
Sepsiszentgyörgy, 1932 okt. hó 13-án”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár,
18. fond, 25. dosszié, 83. lap)
A Kézdivásárhelyi Ipartestület 1932-es kiállítása sikeres volt. A kisiparosok mestermunkáit ma már nem tudnák olyan minőségben előállítani, az évszázadokon át nemzedékről nemzedékre örökölt tapasztalatok nagy része szinte teljesen feledésbe merült. Pedig a mostani idegen nagyipari termékekkel szemben csak a régi, hagyományosan készített portékákat lehetne haszonnal értékesíteni.
