A pályázási kedv fokozása érdekében folytatjuk a vidékfejlesztési alap működésének ismertetését a vidékfejlesztési és halászati ügynökség (APDRP) szempontjából. Az alapot, mint ismeretes, európai pénzek befogadására és adminisztrálására hozták létre, az összegek pedig a mezőgazdasági minisztérium főigazgatósága alá tartozó három ügynökségi hálózaton (az említett mellett a mezőgazdasági kifizetési – APIA – és a halászati ügynökség megyei kirendeltségein) keresztül jutnak el a gazdákhoz és vállalkozókhoz.
A fiatal gazdákat támogató 112-es, a farmok korszerűsítését célzó 121-es és a termékfeldolgozást felkaroló 123-as fejezet, uniós pénzforrásokból származó támogatások megyei helyzetének ismertetése után rátérünk a sorrendben következő fejezetekre, melyek, mint látni fogjuk, szintén nem kellőképpen kiaknázott lehetőségei a fejlesztésnek.
Aszfaltút a rengetegben
A 125-ös fejezet a mezei és az erdei utak felújítására nyújt lehetőséget. Ha valamiből, azokból Háromszéken és Székelyföld-szerte rengeteg található, és az elhúzódó átmenet, a tulajdonjogi zűrzavar két hosszú, véget érni nem akaró évtizedében bizony gyalázatosan leromlottak. A feljavításra alaposan rászorulnak tehát, de az ügynökség tájékoztatása szerint itt akár többről is szó lehet. Ám tavaly mindössze két pályázatot nyújtottak be ilyen célra. Az elégtelen számban benne van az is, hogy az utak tulajdonjoga máig nem tisztázott, illetve hogy bizonyos utak hármas birtoklására is akad példa, részben a községekhez, közbirtokosságokhoz és magántulajdonosokhoz tartoznának ugyanis, sőt, az állami erdészeté a többi, s emiatt nem egy helyen szakaszokra felosztott. Öt pályázat esetében megtörtént a szerződéskötés, négyet községekkel kötött az ügynökség, az ötödiket pedig a Mikes grófi családdal annak birtokán. Jórészt erdőkitermelő utakról van szó. Annak idején még a SAPARD-programmal javították fel a bodvaji hámor felé vezető utat, ugyanígy Baconban is, valamint egyet Illyefalvától Hete felé. Ezekhez hasonlóak készülnek majd a jövőben, tehát aszfaltozottak, legalábbis egy részük az lesz. Vendégforgalmi vetülete is van tehát a fejlesztésnek, a bodvaji már most rendelkezik vele. Az eddigiek azonban csak amolyan szerény kezdetszámba mennek, itt rengeteg még a munka, és gyakorlatilag a következő uniós ciklusban bontakozhatna ki igazán a program alkalmazása, ha lesz rá elegendő versenyképes jelentkező. Itt is meglátszik különben, ha az uniós pénzek egészét vidékfejlesztésre szánná Románia, az is kevésnek bizonyulna ahhoz képest, mi minden vár fejlesztésre, felújításra faluhelyen és településeink környékén. Ismételten fel kell viszont hívni a figyelmet arra, hogy nem a szükségletek szerinti méltányos területi leosztás elve érvényesül a pályázatok elbírálásában, a bizottságok mindenekelőtt abból indulnak ki, hogy a leadott pályázat mennyire felel meg a követelményeknek. Itt ugyan beszámíthatják a területi kiegyensúlyozottság szempontját, de csak a leadott pályázatok közül válogathatnak. Az uniós leosztás a vállalkozó kedvet honorálja. A Székelyföld pedig, a már említett okokból, nem jeleskedik e tekintetben.
A sorrendben következőket illetően: a feldolgozásról, a félig önfenntartó gazdaságok (141-es), a termelői csoportok támogatásáról (142-es) már szóltunk, ezzel az ún. első tengely előirányzataival végeztünk is.
A kimondott falufejlesztés
Az igazi urbanizációs forradalmat a következő tengelyhez sorolt intézkedések kiaknázása hozza majd el faluhelyen. Jellemző: az ide sorolható igények olyan nagyok voltak, hogy első menetben, már 2009-ben elfogyott a Romániának erre előirányzott uniós keretösszeg. A sokfelé tapasztalható csatornázás, villany- és vízvezetés, úthálózat-építés ennek számlájára írható. Nálunk öt község pályázott sikeresen, ennél ugyan többen jelentkeztek, de nem mindenki. Némelyek tehát még felkészületlenek erre, mások az első menetben elbuktak, de legalább megpróbálták, és másodjára több sikert is remélhetnek. Nyilván, nem maradhat sem községközpont, sem falu vízvezeték és csatornázás, utak nélkül, úgyhogy előbb-utóbb mindenkire sor kerül, de a községvezetés vizsgája is, hogy mikor. Az öt nyertes: Hidvég, Bodok, Csernáton, Réty és Bardoc. E községek településein folyik most a munka, bár a kivitelezésre más forrásokat is kiaknázhattak, mint bizonyítja jó pár további község példája, így az Uzoné és Árkosé. Az utólag visszaosztott pénzekből Illyefalvát is felvették a nyertesek közé, akik különben három évet kaptak a beruházások befejezéséhez, a létesítmények átadásához. Hogy mikor lesznek végre aszfaltozott falvaink? Hát az ügynökség szerint már van, Rétyről Komollóra például már aszfaltúton hajthatunk végig, a hidvégi utcák jó hányada is megkapta aszfaltburkolatát, Bodokon négy utca. Csernátonban a letérőtől Felsőcsernátonig vezet aszfaltút szabályos árokrendszerrel és járdával. Nos, valóban a járdaépítésnek kell a következő lépésnek lennie, a járókelők biztonsága és kényelme eddig kellőképpen figyelembe nem vett szempont volt. Az aszfaltozás olyan értelemben jelent záróakkordot, hogy alatta már ott kell lennie a csatornának és a vízvezeték-hálózatnak. Az öt nyertesnek utolsó elszámolásait a napokban kell benyújtania, Bardoc az egyedüli kivétel, mivel később fogadták el a pályázatát.
Serkenj fel, derék nép!
Az ún. harmadik tengelyhez tartozó 312-es intézkedéscsomag iránt sajnos csak az utóbbi időben élénkült meg az érdeklődés, itt nagyobb a benyújtott pályázatok száma, 32-en jelentkeztek a mikrovállalatok létrehozatalára és fejlesztésére kiírt pályázatra, a projektek 6,8 millió euró befektetést jelentenének a megyében, amiből az EU-s pénz 5 millió lenne, de az elbírálás még folyamatban. Kár, hogy 2009 végéig egyetlen pályázat sem készült Háromszéken. Itt kell hát nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, ha nem kívánunk belenyugodni abba, hogy mások vigyék el előlünk a nekünk járó beruházási eszközöket, akkor változtatni kell a hozzáálláson! No de mi a meghatározása a mikrovállalatnak? Gyakorlatilag az összes tevékenységi ágat felölelheti, leszámítva a mezőgazdaságot és a már tárgyalt élelmiszer-ipari feldolgozást, legtöbb kilenc-tíz alkalmazottja lehet, és az évi kétmillió eurós forgalmat nem haladhatja meg.
Íme néhány példa a benyújtottak közül. Akad köztük olyan, mely tűzifa-hasogatást vállalna – a kereskedelemben kapható tűzifacsomagokra kell gondolni –, a sikeresebbek a szolgáltatások körében mozognak, községi állatorvosi és fogorvosi rendelők létrehozására, felszerelésére pályáztak – ezek előnyt is élveznek, három állatorvosi és egy fogászati rendelőt már be is fejeztek. Számítani kell rá, hogy a 32-nek kisebb részét bírálja el kedvezően a bizottság. Országosan ugyanis kilencezer igénylést nyújtottak be, s legfeljebb háromezer mehet át a szűrőn. A többi hatezer, ha amúgy teljesítené is a feltételeket, kiesik – de nyilván máskor ismét benyújtható.
Az ügynökségen úgy vélik, az orvosi és állatorvosi szolgáltatások a legversenyképesebbek, ezt minden községben ki kellene használni, elengedhetetlenül szükségesek is. Mindenképpen van értelme a kis műhelyek felállításának, bár az, hogy három autójavító műhely is szerepel a letett pályázatok közt, meggondolkodtató, nem biztos, hogy ennyi kelljen faluhelyen. De akadnak kőfeldolgozásra, faragásra szakosított kisvállalkozói elképzelések, ezek borítóelemeket gyártanának, van benne fantázia. Asztalosműhelyre, érdekes módon, senki sem pályázott, pedig ahhoz lenne szakember és nyersanyag is. Építőcég nem sorolható ide, de az építőiparba besegítő szolgáltatás már igen, például a talaj-előkészítés az építkezéshez. Az ügynökségen sajnálatosnak tartják, hogy nincs, illetve a kelleténél kevesebb a jelentkező olyan ágazatban például, mint a cserepezés – a bodoki cserepeseket említik –, ugyanis a helyi sajátos iparűzés hagyományaira lehetne itt építeni. Sajnálatos az is, hogy most indultak el többen, amikor lefutóban, kimerülőben e ciklus lehetőségei. Aki úgy gondolkodik: majd a végén, súlyos taktikai hibát követ el, mert a feltételek menet közben válnak egyre nehezebbé, mivel a szűrés logikája ezt követeli meg. Jó tanulság ez a következő ciklusra vonatkozóan. Nem egy most letett pályázatot, ha még 2008-ban vagy 2009-ben benyújtották volna az érdekeltek, már működő mikrovállalatok tulajdonában lennének!
Amit a média népszerűsített, a gyümölcsízek gyártása is a csíkiaknak jutott eszébe hamarabb, de az mezőgazdasági termékfeldolgozás, másik tengelyhez tartozik. Mezőgazdasági gépjavítás? Nos, erről az ügynökségen az a vélemény, hogy nincs rá szükség, mert a gazdák maguk javítják a gépeiket, amióta a gépállomások megszűntek, illetve épphogy éldegélnek. De nem biztos, hogy itt nincs rá kereslet, miként falusi mezőgazdasági gépkereskedésre is tudok példát.
A vendégforgalom
A sokszor emlegetett idegenforgalmi erőforrásról – bizonyára pontosan annak túlreklámozottsága miatt – kimondottan becsmérlő véleményeket is hallottam. Ahol nincs infrastruktúra, nincsenek programok, nincsenek kiegészítő szolgáltatások, onnan a vendég csakis csalódottan térhet haza – véli egy pénzének befektetésén töprengő vállalkozó. Ennek némileg ellentmond a megyei gyakorlat, az ügynökségnél is másként gondolják, a 313-as fejezet iránt mutatkozik is érdeklődés, bár itt csínján kell bánni azzal, hogy mi a panzió és mi a lakás. A letett 38 pályázat jórészt új panziók építését célozza. Ezeket nyilván a létező megyei hálózat sikere ösztönzi. Azért említek sikert, mert nemigen panaszkodnak. Gyakorlatilag egy befejezett panzió sorolható ide, mely Eresztevényben a főút mellett áll, még egyet Komollón fejeznek majd be.
Agroturisztikai jellegű is lehet a panzió, hívják fel a figyelmet, kempingek létesítése is szóba jöhet. Az előbbi azt jelenti, hogy én mint gazdálkodó vagy kézműves stb. megtoldom a házamat vendéglátásra is alkalmas helyiségekkel, vagy a létező egy részét berendezem vendéglátásra. Ha én dolgozom is, de a család többi tagja tud foglalkozni a turistával. Az agroturizmus azt jelenti, hogy én, a városi betekintést nyerek a gazdálkodásba, annak kertjéből fogyasztom az ott megtermett paradicsomot, a gazdaságban fejt tejet stb. Azaz amit mi régen a nagyszüleinknél a nyári vakációban megtapasztaltunk, azt ő turisztikai szolgáltatásként kapja. Érdekes lehetőség, de nemigen élnek vele mifelénk, még nem épült ilyen a megyében, a most benyújtott 38 igénylés közt végre akad rá példa. Különben 134,1 millió eurós összberuházást érne a 2012-ben benyújtott, ide sorolható 38 pályázat, ennek fele lenne uniós pénz. Egyelőre nem tudni, hány lesz belőlük nyertes.
