Az ízek hangzó párjait szeretnék megtalálni egy játékos internetes kísérletben: a közönségnek különböző hangmintákat kell a négy alapízzel összepárosítania.
A harmonikus zene jobban kiemeli az édes ízeket, míg a disszonáns hangok a savanyút – vélik az úgynevezett multisense tudományág szakértői, akik világszerte tanulmányozzák az érzékszervek közötti kapcsolatot. Magyarországon Ízbontó címmel játékos formában indul az interneten egy országos kísérlet, amelyhez Oláh Dezső Junior Prima-díjas zongoraművész és dj Titusz szolgáltatja a zenei alapanyagot. Magyarországon tavasszal indult el az első multisense-kísérlet a Siogyumolcs.hu/izbonto oldalon, ahol a látogatók négy hangmintát hallgathatnak végig, miközben egy alapízt kóstolnak. A kóstolás után ki kell választani, hogy melyik dallamnál érezték legintenzívebben az adott ízt. A teszt végeredményét májusban hozzák nyilvánosságra a szervezők. Az oldalon hallható alapízhangmintákat Oláh Dezső a multisense-tanulmányok által meghatározott „sorvezető” segítségével játszotta fel, amely többek között hangmagasság, tempó és hangszín szerint tesz különbséget az alapízek között. A szavazás lezárultával dj Titusz a legtöbb szavazatot kapott édes és savanyú hangmintákból zenei produkciókat készít.
A multisense-kutatások célja, hogy kiderítsék, bizonyos érzékszervek befolyásolása hatással van-e más érzékszervek működésére. A kutatások fő központjai az Egyesült Királyság és Argentína egyetemei. Az oxfordi kutatók empirikus úton bizonyították, hogy a szaglás és a hallás is befolyásolja az ízlelést, az ízek befolyásolják a vizuális észlelést (más alapízekhez más geometriai formákat társítottak a kísérlet résztvevői), az elsősorban fizikusokból és egy matematikus-zongoristából álló argentin kutatócsapat pedig azt is megfigyelte, hogy a négy alapízt sokkal jobban érzékeljük bizonyos típusú dallamok hallgatása közben. Kimutatták, hogy az édes ízt a moll jellegű, szelíd, hullámzó, a savanyút a gyors, disszonáns, a keserűt a legato, míg a sós ízt a staccato közben érzékeljük leginkább.
A kísérletezés mellett számos márka, étterem, üzlet és élelmiszer-ipari piaci szereplő a gyakorlatban is hasznosította a kutatások eredményeit: az Helston Blumenthal nevével fémjelzett, három Michelin-csillagos Fat Duck angliai étteremben például olyan tengeri fogást állítottak össze, amelyet mind vizuális, mind hangtechnikai eszközök segítségével a lehető legautentikusabb, „legtengerközelibb” környezetben tálaltak vendégeiknek.
