Farcádi Botond
Mert nem csak véget nem érő csatározásokból, ízléstelen veszekedésből, népszerűséghajhász beszédekből, kulisszák mögötti taktikázásból áll a parlamenti munka. Van a román törvényhozásnak egy másik arca is.
Hihetetlen hatékonysággal, békés egyetértésben, operatívan és lényegre törően tudnak elfogadni bizonyos jogszabályokat a honatyák. Igaz, többnyire abban az esetben, amikor saját maguknak szavaznak meg különféle kiváltságokat, nyugdíjat, kiszállásdíjat, az állami protokollalap villáinak használati jogát, a két ház költségvetésének kiegészítését.
Ugyanez az egyetértés, bámulatos összhang nyilvánul meg azokban az esetekben is, amikor a kisebbségi kérdés kerül napirendre, vagy amikor a székely megyékben kisebbségben élő románok helyzetét kell azonnal és mindenáron megoldani. Gondoljunk csak arra, hogy a román pártok különféle kifogásokra hivatkozva immár három éve folyamatosan akadályozzák a kisebbségi törvény elfogadását. Ehhez képest pedig milyen könnyedén ment át a képviselőházban a tanügyi törvényt módosító, a Konzervatív Párt által benyújtott javaslat, miszerint a magyar gyermekeknek kötelezően románul kellett volna elvégezniük az óvodai előkészítő csoportot.
A legutóbbi hasonló eset éppen december végén történt: az ünnepek előtti forgatagban szavazta meg a szenátus azt a törvénytervezetet, amely hivatalból biztosítana parlamenti képviseletet a magyar többségű megyékben élő románok számára. Igaz, nem a szenátus a végső döntéshozó, a jogszabályról hamarosan a képviselőház dönthet. Az egyéni kerületes választási rendszer bevezetésével ugyanis előfordulhat, hogy az itt élő románok nem tudnak képviselőt küldeni a törvényhozásba — állítják a jogszabály kezdeményezői.
És nem is kárhoztathatjuk a törvénytervezet kidolgozóit, hiszen nem történt más, mint hogy idejekorán igyekeztek felkészülni arra az esetre, ha valóban bevezetnék az egyéni kerületes választási rendszert. Azon sincs mit csodálkozni, hogy nem csupán a román közösség, hanem egyúttal saját érdekeiket is szem előtt tartották.
Csakhogy az éremnek két oldala van. És ha a székelyföldi románok számára hivatalból biztosítják a parlamenti képviseletet, miért ne történne ugyanez az erdélyi magyarság és valamennyi más kisebbség esetében is? Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor már kidolgozott egy olyan módosító javaslatot, hogy valamennyi kisebbségnek biztosítsanak számarányának megfelelő parlamenti helyet. Csak fel kellene karolni ezt a javaslatot. Amíg még van, kinek ezt megtennie.
