Megérkezett a tavasz, ideje szétnézni réten, erdőben. A tavaszi növények még csekély tábora megelőzi a fák, bokrok lombosodását, és hagymáikból, gumóikból felmutatják a langyos napfénynek leveleiket, illetve előbb csak virágaikat. A hideg szelekből langyosra, a langyosról didergetőre váltó bolondos áprilisi fuvallatok már egyensúlyba látszanak jönni, s májusra fellélegzik az óvatos természet.
Egyike a legkorábban, olykor már a szelídebb február végi napokban megjelenő növényeknek a gyönyörű bíborrózsaszín virágait mutogató alacsony cserje, a farkasboroszlán (Daphne mezereum L.). Nos, csak illatát lopjuk magunkba, óvakodjunk akár az érintésétől is, mert valamennyi része mérgező (áltermését a madarak szívesen fogyasztják, a termés kárminvörös húsa némely szakírók szerint nem mérgező, kipróbálni azért nem ajánlom.) A diterpén észtereket tartalmazó növény kérgét ugyan régebb reumás fájdalmak enyhítésére használták, de ma ilyen felhasználását nem ajánlják. Véletlen érintkezéssel vagy az emésztőrendszerünkbe jutva előre megjósolhatatlan, égető érzéssel járó véres hasmenést, görcsöket, bénulást, vesekárosodást okozhat. Már 10–12 bogyó (a legkorszerűbb gyógynövény-határozó szerint) akár egy felnőtt halálát is okozhatja. A gyógyszeripar mégis hasznosítja bőrbetegségek, ekcémák, övsömör elleni gyógyszerek gyártására.
Még a levelek megjelenése előtt virágzik, részben forrt négy sziromlevelű piros virágait kedvelik a méhek. E virágok közvetlenül a hajtáson ülnek, a tavalyi levelek hónaljában hármas-négyes csoportban. Mindkét végükön kihegyezett, lándzsaszerű levelei a bogyós áltermések megjelenésével együtt fakadnak ki, és igen rövid nyéllel ülnek a barnás kérgű hajtásokon.
A növény nemzetségét Linné a görög mitológiából ismert Daphné nimfáról nevezte el. Daphnét Apollón imádta, ám ő menekült előle. Amikor a napisten Apollón már-már utolérte, Daphnét Zeus növénnyé változtatta. Azóta Apollón e növény leveléből készített koszorút visel a fején (valószínű, hogy a nemes babér – Laurus nobilis – volt a történet tényleges szereplője; a nemes babér nem rokon a farkasboroszlánnal, a babér fekete termése ehető és levele ismert fűszer, nálunk is meghonosodott dísznövény).