Mint az ékszer, olyan lesz ez az épület – mondták a kivitelezők tavaly, karácsony nagyhetén, amikor még teljes gőzzel folyt a munka az aldobolyi gyülekezeti és közösségi házon. A jóslat bevált, hiszen csak az olyan épület lehet ennyire bensőséges hangulatú és szép, mely közösségi összefogás és hit révén születik. Ünnep volt ennek a sokat megélt, a történelem kényszerítő eseményeinek viharában a dél-erdélyi sorsot is vállaló, élni akaró kálvinista magyar közösség számára a vasárnapi házszentelő-avató. Közösséginek is lehet nevezni, mert helyet ad a családorvosi rendelőnek és az ahhoz tartozó váróteremnek.
Az egykori felekezeti iskolát megviselték a tovatűnő évtizedek, s az egyre apadó, részben kiöregedő, jelenleg 296 lelket számláló gyülekezet már-már reménytelennek látta főjavítását. Az előzmények felől Benke Jánost, a gyülekezet fiatal lelkészét kérdeztük, aki elmondta: az egyház 2007-ben leromlott állapotban kapta vissza az épületet, amelyben egy ideig az óvoda működött. Tágasabb gyülekezeti teremre volt szüksége az egyházközségnek és a faluközösségnek is.
– Konyharészt is terveztünk, amelyet közösségi célokra igénybe lehet venni. Hála Istennek, összegyűltek az anyagiak is a családorvosi rendelőre meg annak várótermére. A svájci flimsbeli református testvérgyülekezetünk 38 000 lej értékű adománya felgyorsította a munkálatokat, miként az illyefalvi községi tanács 24 000 lejes juttatása is, mely végül a hívektől és a megyei tanácstól kapott összegekkel elérte a 70 000 lejt! Ebben, természetesen, nincs benne a hívek kalákájának értéke, amiért ismételten köszönetet mondunk.
A svájci látogatásról Csergő Mária presbitert kérdeztük. Régebbi ismeretség révén újult meg a kapcsolat a flimsi gyülekezettel, melynek tagjai 2700 eurót küldtek, hogy az aldobolyiak tavaly ellátogathassanak Svájcba. „Nagyon jól fogadtak. A lelkészi és gondnoki család a nyáron meglátogatta Aldobolyt, erősítettük a baráti kapcsolatokat, s már akkor megegyeztünk, hogy április 14-én találkozunk” – mesélte.
Vasárnap zsúfolásig megtelt a műemlék templom, hazajöttek a távolban élő aldobolyiak. A hálaadó istentiszteleten Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző Ezékiel próféta szavaival, a húsvét utáni lelki megújulásra célozva mondta: a jelenkor hívő emberének a Szentírás ajánlotta szívcserére lenne szüksége. Mit hozott magával az ember, ez a gyülekezet a feltámadás teremtette hitből? Így cselekszünk-e mindennapjainkban? Szükséges ezt megkérdezni, mert olykor tétova és csüggedező életünk az Istenben való hit nélkül nem tud erőssé válni. Az aldobolyiak most már két helyen, gyülekezeti házukban és a templomban is részesei lehetnek a húsvét utáni „szívcserének”.
A flimsi lelkész templomuk fotóját adta át, ez a gyülekezeti ház hófehér falának első dísze. A templomi ünnepség résztvevőit-meghívottjait, Mátyás István egyházmegyei főjegyzőt, Kacsó Sándor beszolgáló illyefalvi plébánost, Viorel Damian helybeli ortodox lelkészt, Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét és a munkálatokban személyesen is részt vevő Fodor Imre községi polgármestert, a főjavítást kivitelező cégek képviselőit a lelkész köszöntötte. Csergő Mária községi képviselő és aldobolyi presbiter a helyi önkormányzatnak mondott köszönetet. A fiatalok ajkán megelevenedtek József Attila, Bartalis János és Reményik Sándor versei, énekeltek a helybeli iskolások és a Sepsi Református Egyházmegye énekkara Dénes Csaba nyugalmazott esperes vezényletével.
