Különösebb tétje nincs a Szociáldemokrata Párt tegnap kezdődött kongresszusának, Victor Pontának nem akadt komoly kihívója, a csapaton belüli törésvonalakat pedig egyelőre tompítja, hogy nemrég kerültek hatalomra.
A fontosabb tisztségeket már elosztották maguk között, az elnök bizalmas emberei kerülnek majd kulcspozíciókba, új politikai program meghirdetése nem valószínű, mint ahogyan az sem, hogy szövetségeseikkel, a liberálisokkal való, az utóbbi időben súrlódásoktól, feszültségektől terhes kapcsolatukban látványos változás következzék be. Nem véletlen hát, hogy a legnagyobb eseménynek tegnap is Adrian Năstase megjelenése számított, a börtönből nemrég szabadult volt kormányfő-pártvezért az örömóda akkordjaira állva tapsolta a több ezer küldött.
A kormányzó alakulat gyűlése legalább egy vonatkozásban mégis érdekes számunkra is. A tisztújítás során ugyanis változik a pártvezetés struktúrája, az országos alelnökök mellett regionális alelnököket is választ az alakulat – ez utóbbiakat pedig a jelenlegi fejlesztési régiók határai mentén. És ez jelzésértékű, elemzők szerint ugyanis a regionális alelnöki funkció voltaképpen a leendő új közigazgatási régiók vezetői tisztségéhez vezető út előszobájának számít. Márpedig ez sokat elárul arról, miként is képzeli el az ország területi átszervezését a legerősebb kormánypárt. Noha Liviu Dragnea régiósítással megbízott miniszterelnök-helyettes még nem mutatta be a kormány hivatalos elképzelését, igen valószínű, hogy – elkerülni igyekezvén helyi báróik elégedetlenségét és párton belüli új rivalizálások szítását – a jelenlegi, már kipróbált nyolcrégiós felosztás mentén dolgozzák ki saját változatukat. Aligha véletlen, hogy a tisztújítás után is Dragnea marad a második legfontosabb ember az alakulatban. Párton belül is számos, egymástól különböző helyi érdeket kell majd összeegyeztetnie az ország adminisztratív átszervezése során, ehhez pedig elengedhetetlen az erőt és hatalmat biztosító tisztség. Rossz ómen számunkra, hogy a központi fejlesztési régió megyéit lefödő alelnöki tisztségre egyedül Mircea Duşă jelentkezett. A jelenlegi védelmi miniszter csöppet sem „vádolható” magyarbarátsággal, ráadásul a tény, hogy vetélytársa sem akadt, jelzi: a központi vezetés nem bízza a véletlenre a dolgot, kiemelt figyelmet fordít a Székelyföldet is magában foglaló térségre.
Régiósítanak hát a kormányzók, egyelőre inkább csak fű alatt, de eléggé egyértelműen jelezve: hallani sem akarnak a székelyföldi régióról. Nekünk is tennünk kellene, hogy óhajunkat ne vehessék semmibe.