Pontának küldtek levelet
Kovászna vizének régi, alacsony fekvésű árterületén található ez a történelmi község, ahol felszínközelben a talajvízszint, ezért kellett évekkel ezelőtt Barátos önkormányzatának közelharcot vívnia, kunyerálva és önerőből pénzt elő­teremtenie, hogy egy levezető- árokba gyűjtessék a belterületek „testvizét”, mert akadtak háztáji kertek, amelyeket nem lehetett hasz­nálni a stagnáló vizek miatt. Volt idejük hát a felszínközeli vizeknek a lepergett évszázadok alat magukba oldani a legkülönbözőbb szennyező anyagokat, olyannyira, hogy a kutak zömének ihatósági mutatói aggodalomra adnak okot. Soha nem gondoltuk volna, hogy ebben a modern világban oda jutunk, hogy üzletből kell megvásárolnunk az ivóvizet, vagy Kovász­náról kell hazahordanunk az ásványvizet – panaszkodtak a kávézóban üldögélő idős férfiemberek. A teljesen felújított kultúrotthonba is bevezettük az udvaron lévő kútból a vizet – tájékoztatott tiszteletes Bóné Barna, de azt az égadta világon mindenre lehet használni, csak éppen inni nem. Kerestély Csaba polgármester elmondta, nem Bará­tos az egyedüli község, ahol az elmúlt két évtized alatt a szekér megkerülte a lovakat, vagyis a szennyvízhálózat kivitelezésére látszik hamarabbi remény, mint az ivóvízére. Az ivóvízhálózat teljes dokumentációja az időközben megváltozott bukaresti vezetés miatt örvényébe jutott – rész­letezett a polgármester, s ott várja a pénzalapokat a fejlesztési minisztériumnál.
– Van-e remény legalább a szenny­vízhálózat megépítésére, amely nem­csak a községközpontot, hanem Or­baiteleket és Pákét is behálózná?
– Ez is eléggé kucifántos – felelte a polgármester. – Már 2011-ben elkészült a dokumentációnk összesen 84 milliárd régi lej értékben, amiből az önrészünk 20 százalék lett volna, erre már engedélyeket is szereztünk. Jöttek a soros ellenőrzések, ezt követték a választások után megváltozott fővárosi események, s a szerződést nem tudtuk aláírni. A Környezet­védelmi Alap­tól, ahová pályáztunk, kérésünkre semmilyen választ nem kaptunk. Ekkor kellett írnom Victor Ponta miniszterelnöknek, aki megmozgatta ügyünket, s a környezetvédők válaszoltak írásban: három hónap alatt eldől – írták –, hogy sikeres-e a pályázat, mi majd telefonálunk! A barátosiak várják a telefonhívást. Keresik a kiutat az örvényből. Idő­közben olyan vélemények szivárogtak ki, hogy akik már tavalyelőtt letették kérésüket, nyerők lesznek!
– Kérem, szóljon a községvezetés többi gondjáról is.
– Évek óta ígérgetjük a Páké Türkös nevű részén lakóknak, hogy új hidat építünk a Kőrösi-patakon áthajló rozoga építmény helyett. Sajnos, türelmünk elfogyott, s vele együtt reményünk is, mert egy betonhíd tetemes összegbe kerül. Elhatároztuk, hogy megépítjük önerőből. Hat kemény cserefagerendát már beszereztünk, és ebben az évben törlesztjük adósságunkat. Másik tervünk a barátosi ravatalozó. A református egyháztól 300 négyzetméteres helyet kaptunk erre közmegegyezéssel 49 esztendőre, bérbeadási szerződéssel. A 2,5 milliárd régi lej értékű munkálat kivitelezését mi fizetjük. Egy kovásznai cég nyerte meg a versenytárgyaláson, s ha ipari villanyáramot tudunk biztosítani számukra, megkezdik az építést. A ravatalolozó egyetlen működtetője az egyházközség lesz.

Iskola és alvó falumúzeum
A ravatalozóépítés gondjától a pezsgő élet közepébe cseppentünk. A Bibó József központi általános iskola udvarán nyüzsgő tanulótömeg fogott közre, látván gépkocsink feliratán, hogy a sajtó kutakodik kis birodalmukban. Beder Győző igazgató-tanár elmondta, összesen kétszázkét nebuló tanul intézményükben. A felsősök számát még a közvetlen környékből idesereglők is szaporítják. A lécfalvi, várhegyi és cófalvi szülők egy része, mert ők is barátosi diákok voltak, ide irányította gyerekét. Az iskolának mindig voltak jeles pedagógusai, jelenleg is mind szakképzettek oktatnak-tanítanak. Azonban tetőztek ehelyt a tanügyre jellemző jelen századi állapotok: a helybeli magyar irodalom szakos Bóné Mária tiszteletes asszony kivételével minden pedagógus ingázik! Ez évi ingapénzük felét már megkapták, a többit a nyáron – szavazta meg a községi tanács. Barátos évi költségvetésében jelenleg 42 000 lej az iskolának leosztott összeg és 61 000 lej a központi alapból a pedagógusok bérének alapja. Felhőtlen egyébként a viszony az iskola és a tanács között – mondták, a következő télre szükséges tüzelőfa mintegy háromnegyede is már az udvaron áll. Az iskola újabban épült részével adódnak gondok, kártevők támadták meg a tetőszerkezet faanyagát. Az önkormányzat ígérte, hogy még ebben az évben megkezdi a fokozatos újjáépítését. Tetézi a bajokat az udvaron álló régi iskolaépület, amely főjavításra vár. Meg­valósíthatósági tanulmánya már 2009-ben elkészült. Szükség lenne a régi épületben egy osztályterem kialakítására (a 31 ötödikes most szűk helyen szorong), helyet kellene adni a tornateremnek, a kazánháznak, az alvó falumúzeum-gyűjteménynek és az iskola irattárának. Még felsorolni is sok. Való igaz tehát, hogy a központi iskola gondjai örvényében forog-vajúdik, szeretnék megtudni, hogy ezután honnan jönnek majd a megmentő központi pénzek, mert mint hírlik, a tanfelügyelőségtől nem.
– Nyolcvanöt a felsősök száma, s a különbséget a népes elemi osztályok képezik. Sajnos, mind a három óvodában csökkenő a létszám – mondta az igazgató. – Hogy az arányosságot biztosítani tudjuk, két sulibusz is rendelkezésünkre áll, Telekről és Pákéból is ide ingáznak a negyedikesek.
– Befejezetlen az orbaiteleki iskola új szárnyának belső része.
– Abban már-már reménykedni sem merek – folytatta Beder igazgató –, hiszen a befejezéshez még 282 000 lej kellene, ami nemigen látszik a kanyartól. Az oktatás akadálymentes, az épület régi részét felújítottuk. Egyrészt e nagy befektetés miatt szenved most a központi iskola, patthelyzetbe kerültünk. Itt működik a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum két kihelyezett fúvósosztálya, egy hetes létszámú első és egy ugyanakkora másodéves. Iskolánk fúvószenekarának már önállóan zenélő tanulói a helybeli Ferenc Ernő Egye­sület fúvószenekarának arany­tartalékát jelentik. A kihelyezett osztályokban zenetanárok oktatnak. Készülnek már az ifjúsági zenekarok megyei találkozójára, amit még ebben a hónapban Zágonban szerveznek meg. Bará­toson minden évben Mikulás­kor tatjuk az iskolás fúvószenekarok találkozóját.
Az egyesület zenekarában 42-en játszanak – tudtuk meg Kelemen Istvántól, a szervezés mindenesétől. Karmesterük Kelemen Szilárd, a sepsiszetngyörgyi líceum tanára, az egyesület elnöke  pedig Bóné Barna lelkipásztor.

Emléktábla az új művelődési otthonra?
A tiszteletes helybeli félezer reformátusnak lelkipásztora, de az egyházközségi teendőkön túl felvállalta az egykori Balogh-udvarház főjavítását. Az épületet 2007-ben kapták vissza, és az egyházra hagyta a család. Az évek során kultúrotthonként használta a település, mondanunk sem kell, hogy állaga nagyon leromlott. A lelkész elképzelése teljesült, s a holland testvérgyülekezet anyagi támogatása is megérkezett. Tudták, hogy az egyházi vállalkozás hozadékát ki kell terjeszteni a polgári lakosságra is, az emberek megígérték, és törlesztették is a költségek mintegy 80 százalékát, de pénzt ígért az önkormányzat is, aminek felét meg is adta, s a felújíttató nagyon reméli, hogy az idei költségvetésből kiszorítják a másik felét is. A legfontosabb mégis csak a lelkész négy- éves kitartó munkája, mely nélkül a siker biztos, elmaradt volna.
– Mi nagyobbrészt a nyersanyagokat biztosítottuk az építkezésnél, például az egyházi erdő faanyagából adtunk, és a kalákát is megszerveztük – részletezte a lelkész. – A rozzant épületet majdnem földig le kellett bontani. A gyülekezetnek már a háza is készen volt, de mert az adományozó családnak még élnek leszármazottjai, nem mondtunk le róla. Fára­dozásainkat siker koronázta, konyhai részleggel és modern illemhellyel bővítettük, de megnövekedtek a pluszköltségek. A tavaly őszre elkészült az épület, a szerény átadási ünnepségen részt vettek holland testvéreink is. Ez év tavaszán bevezettük az ivóvizet, ülepítőt építettünk. S ugyanakkor folyik templomunk korszerűsítése. Felszámoltuk a gombafertőzést, amelyhez megyei támogatást is kaptunk, a karzatelőkék régi festett virágornamentikájának felfedését, felújítását és tartósítását is tervezzük.
Elkerülhetetlen témaként merült fel az a régi elképzelés, hogy méltó emléket állítson a faluközösség az adományozó család néhai jelességének, a világutazó, keletkutató néprajztudósnak, írónak, a „Kicsi Csomának”, Barátosi Balogh Benedeknek (1870–1954), a magyarság eredetkutatójának, a Turáni könyvek sorozat atyjának. Amiként Bóné tiszteletes is elképzelte, mi is bízunk abban, hogy a megye és a községvezetés, az egyház is segítségére lesz a már rég kezdeményezett, mondhatni, közérdekű sepsi-orbai adósság lerovásában. Az a tény is indokolná ezt, hogy az utóbbi két évtizedben számos, egymástól nagyon is eltérő csírát hajtott a magyar eredetkérdés. A háromszéki székely magyar szellemiség hisz abban, hogy Barátoson ami késik, nem múlik.