Már részt vettek a kézművesek vásárán. A nagyobbacskák meg az aranypenna versenyen, bár ezt a rétyiek nyerték meg. De azért a faluban még vannak, akik aranypenna híján rendes pennával írták az Uzoni hírlapot, amelyben a falu híres szülöttére, Beke Györgyre is emlékeztek. Könnyű itt kicsinek, nagynak, amikor olyan nagy testvérük látogat ide, mint Csaba testvér. És az is jó, hogy az uzoniaknak meg a polgármesternek, Ráduly Istvánnak nem csak akkor húzzák el a nótáját, amikor nem viselkednek rendesen, hanem máskor is, miként legutóbb maga Mága Zoltán a templomban. A 364 éves oktatás most is intenzíven folyik, és ha az uzoniak ügyesek, akár egyetemük is lehet. A polgármester-doktor akár az uzoni egyetemen is taníthatná a jogot, mivel nagy gyakorlatra tett szert a pereskedésben. Most is két dossziéja van folyamatban, és már a Babeş–Bolyai Tudo­mányegyetemen is tanít. Azért is szükség lenne itt végzett jogászokra, hogy ha a névtelen feljelentők tovább jelentgetnek, és a prefektúra tovább lobogtatja a székely zászló levételének szükségességét, akkor legyen, aki képviselje a polgármesteri hivatalt és a polgármestert is az instanciák előtt. Huzatos hely ez az Uzon. A hideg szél majdnem ide repített egy román lobogót, de végül is a székely zászlót fújta el.
Uzonnak és falvainak rengeteg a testvértelepülésük. Ha minden falunapra meghívják ezek képviselőit, és mindeniknek vissza kell adni látogatását, átlagban három testvértelepüléssel és három nappal szá­molva, az összesen 83 ünnepnapot jelent. Ennek idegenforgalmi szempontból igen nagy a jelentősége. Csak kérdés, hogy az ide érkező sok turista hol száll meg. Ennek érdekében Lisznyópatakon például üdülőtelepet akarnak létrehozni. Itt nem ártana kijavítani az iskolát és a kultúrházat, azokat át lehetne alakítani szálláshelyekké. Sepsimagyarós múzeumfaluvá fejlődhet, ahol csak múzeumi alkalmazottak lesznek, mert lassan elfogy a lakosság. Bikfalvát viszont kúriáival műemlék faluvá lehetne alakítani, és a kúriákba járhatnának kurizálni a szép asszonyoknak azok, akik a lányokra fittyet hánynak. De ne feledkezzünk meg Szentivánról se, amelyik falunapjairól híres. Ott már a nők is futballoznak. A végén már azt sem lehet tudni, hogy ki is viseli a kalapot a háznál, és ki van papucs alatt? A polgármester megígérte, hogy jövőre még több sörsátrat szerez nekik, hogy ne a szabad ég alatt ázzanak el. Ha már az uzoni ipart, főleg a szeszgyárat elprivatizálták, legalább a turizmus működjék.
Elkezdődött egy ipari park építése, de igazán nagy sikert a bányászatban érték el. A volt szeméttelepen igen hatékonyan beindult a vas- és színesfémbányászat.
Nagy bánata az uzoniaknak, hogy vásáraik egyre zsugorodnak. Most leginkább az út mellett árválkodó árvácskákat árulják. De ősszel is lesz, mit eladni, mert szép terményeik lettek: 14,5 kilós répájuk és kb. 40 kilós tökük is volt. (Még mondja valaki, hogy nem tökös gyerekek az uzoniak!)
A polgármester is megmondta, hogy Uzon felzárkózik a városok szintjére. Már van tűzoltóautója és szemeteskocsija is. Lehet, Amerikát is utolérik, mert sok helyen már itt sincs járda, akár ott. Lehet, hogy a járhatatlan mellékutcákat is felszámolják, hogy ne rontsák a faluképet.
Az uzoniak a tűzoltásban igen szép eredményeket értek el. A jó csapat titka, hogy tagjait igen gondosan válogatják össze. A veterán Gerendi József megmondta, aki nem tud inni, azt nem veszik be a csapatba. Akiket bevesznek, azok a bevett italokat, söröket vízzé alakítják, és így a száraz, vízhiányos időkben is hatékonyan – úgymond fél kézzel – tudják irányítani a sugárcsöveiket meg a vizet. Régen is voltak gondok a vízzel. Megtörtént, hogy áramkimaradás miatt a szeszgyár környékén nem volt víz, és nem volt mivel megvegyíteni az éjszaka leple alatt a gyárból elpárolgott szeszt. Kényte­le­nek voltak kútból meríteni a gebulához. Mond­hatjuk, az uzoniak olyan ügyesek, hogy ha rajtuk múlna, akkor még a halottakat is feltámasztanák, hogy ne kelljen eltemetni őket. Főleg azért, mert nincs ravatalozó, csak viták az építéséről. Most viszont éppen a holtágakat akarják feltámasztani. Már megvannak a csónakok, amelyek ezeken közlekednének, de ha nem sikerül megszerezni a holtágakat, csak a szennyvízülepítőkön lehet használni őket, ahol a víz – hála a baktériumoknak – tisztább, mint a holt­árkokban. Ha a horgászok jobban elszaporodnak, mint a halak, akkor mehetnek pihenni a szabadidőparkba. Ezt át kellene alakítani dendrológiai parkká, bodzával, akác­cal, kökénnyel ültetnék be és gyomnövényeket termesztenének rajta, hátha azokat senki nem bántaná, mint most a nemesebb fajokat.