A hamarosan beköszöntő legeltetési szezon megkezdéséig mind legelőinket, mind állatainkat elő kell készíteni. Sajnos, tájainkon a gyenge gyepgazdálkodás miatt egyre gyakoribbak a minőségileg leromlott, rossz botanikai összetételű, befásodott, elgyomosodott, pangó vizekkel borított vagy erősen lemosott területek. Így természetes legelőinken sokkal kevesebb zöldtömeg terem, mint amennyire e területek képesek lennének. A nyugat-európai országokban velünk ellentétben valóságos gyepkultusz alakult ki, gondoljunk csak a svájci vagy az osztrák legelőkre. Ott a gyepeket értékes mezei kultúraként kezelik.
Az itthoni legelők kevés hozzáállással kétszer ennyi állatnak biztosíthatnának olcsó zöldtakarmányt. Kovászna megye viszonylatában például a legelők terheltsége csak 0,7 számosállat hektáronként, ami normális körülmények közt akár 1,5–1,8 is lehetne. A gyenge átlagtermésekhez még hozzáadódik a szakszerűtlen használat (juhok kora tavaszi legeltetése, rossz szervezés, helyenként a túlságosan nagy leterheltség). A legtöbb panaszt és kárt a korai juhjáratás okozza. A juhok tudvalevőleg, a szarvasmarhákkal ellentétben, mélyen legelnek, emiatt gyakran megsértik a szártövet, ami nagymértékben rontja a növények további sarjadzását. Ugyanakkor finom ajkukkal az egészen apró növényzetet is le tudják legelni. A háromszéki gyepek másik nagy problémája a tömítettség, ami a talajélet pangását eredményezi. Ugyanis, ha nincs a talajban elégséges levegő, a légköri nitrogént megkötő baktériumok nem tudnak hatékonyan dolgozni, ez pedig egy ingyenes nitrogénforrás lehetne. A sok éven át tartó tapodás (állatok, traktorok) a talaj felső, 15–20 centis rétegét teljesen tömíti, és így a levegő és az esővíz nehezen vagy egyáltalán nem tud behatolni. A talajlazítás könnyen megoldható a tavaszi boronálással vagy ősszel a teljesen nyitott tagokkal való tárcsázással. Ezekkel a módszerekkel akár 20–30 százalékos többletfűtermés is elérhető.
Elkezdődött a mentalitásváltás
Remélhetőleg az állattenyésztők változtatnak eddigi gyakorlatukon és elkezdődik az általános legelő-feljavítási. A gazdák érzik, hogy érdemes munkát és anyagiakat fordítani erre, megértették, hogy ezt helyettük senki sem fogja elvégezni, és ha 50 vagy 100 év múlva is ezeken a területeken szeretnének legeltetni, azért tenni is kell valamit.
Számos Kovászna megyei községben munkához is láttak, elsimították a vakondtúrásokat, eltávolították a fás szárú növényzetet, a kiszáradt farönköket és a fölösleges vizet lecsapolták. Mindezek könnyen és önerőből elvégezhetőek, és aránylag olcsók.
A fűhozam gyarapításának leghatásosabb módja a tápanyag-utánpótlás, látványosan növelhető: például 1 kg aktív nitrogén kiszórása 60 kg zöldtömeg-gyarapodást eredményez. Ezért ajánlott a négy-öt évenkénti alaptrágyázás és a kiegészítő kora tavaszi trágyázás. A pillangósok uralta területeken vigyázni kell a nitrogén túladagolására, mert az értékes fűfélék eltűnéséhez vezethet. Ajánlott azonban a gyakorlatilag értéktelen szőrfű (Nardus stricta) uralta területeken, hiszen nagymértékben csökkenti arányát. Általánosan elmondható, hogy a nitrogén javítja a növények fogyaszthatóságát, nő az értékes leveles felület, az egész növény nedvdúsabb lesz, és az állat szívesen fogyasztja.
Az érett istállótrágyát ősszel vagy télen szórjuk ki, mivel a tavasz folyamán kiszórt területeken az állatok nem szívesen legelnek. Az istállólé használatakor figyelembe kell venni, hogy csak nitrogént és káliumot tartalmaz, ezért gondoskodni kell a foszfor-utánpótlásról. A foszfor hozzájárul az értékes pillangósok részarányának növekedéséhez, nő a zöldtakarmány foszfortartalma, és ez fokozza a tejtermelést.
Tápanyag-utánpótlásra jól hasznosítható a kosarazás is. Egy elkerített részt az időjárás függvényében 2–5 napig használhatunk, 3 négyzetmétert számítva egy nagyállatra. Ily módon a legeltetési időszak alatt 200–400 négyzetmétert kosarazhatunk meg egy szarvasmarhával. Ajánlatos a szőrfüves területeket kosarazni, hiszen teljesen eltünteti a gyepszőnyegből. A kosarazás hatása 4–5 évig érezhető, és ajánlott a terület utólagos felülvetése.
Háromszéken elég gyakoriak a savas vegyhatású legelők is, ugyanis ezek többsége erdők közelében található. A savasságra legérzékenyebbek a pillangósok, s ezek idővel eltűnnek a gyepszőnyegből. Ennek semlegesítésére talajmeszet használhatunk, 10–20 tonnát szórva hektáronként.
Az állatokat is fel kell készíteni
A legeltetés megkezdésére állatainkat is fel kell készíteni, mégpedig fokozatosan. A bendőmikrobáknak ugyanis 2–3 hétre van szükségük, hogy a téli szárazabb takarmányozás után a zsenge fűhöz alkalmazkodjanak. Az átmenetet a gyakorlatban az egyórás legeltetési idő fokozatos meghosszabbításával valósíthatjuk meg, vagy növekvő adagokban etetünk a kaszált zöldtakarmányból. Ennek az átmenetnek mindkét esetben tíz napnál hosszabbnak kell lennie. Mivel a zsenge fű szegény kalciumban és magnéziumban, de sok káliumot tartalmaz, külön gondot kell fordítani az ásványianyag-kiegészítésre. A kevés szárazanyagot, de sok amidot tartalmazó zsenge legelőfű emésztési zavarokat és fűtetániát is okozhat. Ezt megelőzhetjük, ha kihajtás előtt 2–3 kg-os szénaadagot etetünk a jószággal. A legeltetést megelőzően tartsuk állatainkat a kifutókban, hogy felkészítsük őket a környezeti változásra is (pl. szokjanak a zajokhoz). Fontos, hogy a csülök- és pataápolás a legelőre hajtás előtt megtörténjen.
