A pusztító, a minden együttműködési formát kompromittáló évtizedek és a kiegyensúlyozatlan önzés és túlzó individualizmus rá következő húsz éve után végre olyan igények ébredéséről is szólhatunk, melyek a közösségfejlesztést tűzik ki célul magában a mindannyiunk kenyéradójában, a mezőgazdaságban is. Ifj. Orbán Miklós agrármérnökkel, a Háromszéken nemrég megalakult Agrosic Közösségfejlesztő Egyesületről folytatott beszélgetés második része az alábbiakban következik, a fiatalember nemrég került az egyesület élére.
Alapítás
– A választás bizonyára azért esett rám, mert volt már némi gyakorlatom e téren. Visszamennék 2007-be, amikor a gödöllői tanulmányok után hazatértem, és megszerveztem az illyefalvi ifjúsági egyesületet. Megyei ötlet volt, egy időben alakult meg a Háromszéki Ifjúsági Tanáccsal (Hárit), amely több ifjúsági szervezetet egyesít. Különféle programokban, rendezvényekben vettem részt, tábort is szerveztünk a fiataloknak, 2008-ban tanácstagnak választottak Illyefalván RMDSZ-színekben, felkértek, úgy éreztem, el kell vállalnom. 2008-ban megszerveztük a háromszéki fiatal gazdák mozgalmát, amit eddig nem jegyeztettünk be, de most megtesszük. Egyszóval bekerültem e körforgásba. Egyik programunkkal két évig jártunk külföldre, itthon is, egyik lépés vonta maga után a másikat. A következő választáson már a megyei tanácsba jelölt a Hárit, s unszolásukra elvállaltam. A szakmától nem szakadtam el, a LAM Alapítványon keresztül szerveztünk konferenciákat, pályázatírással is foglalkoztam. Valószínűleg innen jött a megyei vezetők, Könczei Csaba mezőgazdasági igazgató ötlete, hogy közösségfejlesztő egyesületet alapítsanak, s hogy annak élére engem állítsanak. A kezdeményezés tehát az övék, de a szervezet hiányát valamennyien éreztük, valóban szükség volt a hiány pótlására.
Tevékenységi kör
Az egyesület feladatkörére áttérve a fiatalember eddigi törekvései folytatását látja benne.
– Szorosan összefügg mindazzal, amit eddig is csináltam. Például ráébredtünk, mennyire hasznos lenne egy-egy konferencia megtartása vagy egy szakmai kirándulás Hannoverbe a gépkiállításra. Amit én gazdaként a leginkább hiányoltam, az az információk áramlásával függött össze. Annak a nem megfelelő volta miatt sok lehetőségtől elestünk. Rengeteg EU-s pályázat és sok pénz érhető el, de nem éreztem, hogy ez megfelelő módon meg lenne szervezve a megyében. Szükség van egy olyan intézményre, ahova ha bemegyek, ott A-tól Z-ig mindennel tisztában vannak, tudják, milyen papírokra van szükség, s a többi intézmény között is elirányítanak, útbaigazítanak a tekintetben, hogyan lehet könnyebben és célszerűen boldogulni, jó tanácsokat és szakmai segítséget is nyújtanak. Gondolom, a kezdeményezők is arra gondoltak, ezt az egész tevékenységet át kell egy intézménynek fognia. Persze mi partnerek vagyunk az állami intézményekkel, a pénzosztó ügynökségekkel, a mezőgazdasági igazgatósággal, a tanáccsal. Pont ez a lényeg az egészben, mi nem vagyunk konkurensei senkinek, hanem partnerségre törekszünk. De úgy gondoltuk, kell egy olyan tanácsadó és szervezeti kereteket nyújtó szerv, amelyhez fordulhat, aki tanácstalan, kezdő e tekintetben. Ha adóügyekről van szó, itt a székházunkkal egy épületben a kereskedelmi kamara, ahol Édler András elnök és munkatársai mezőgazdasági ügyekben is tájékozottak, ők segíthetnek, meg persze a mezőgazdasági kamara, ha megalakul. Aki pályázni szeretne, annak rendelkezésre állnak kollégáim. 2014-től új pályázatok lesznek, új hétéves tervidőszak kezdődik az unióban, azok tekintetében nálunk érdeklődni lehet, jó tanáccsal is szolgálunk. Aki gépet szeretne vásárolni, az is számíthat ránk. Plusz ott a szakmai továbbképzés rendszere, konferenciákat szervezünk, állatvásárok lesznek például a szarvasmarhatartók egyesületével közösen, állatszemlék, találkozókra toborozzuk majd a tagokat, érdeklődőket.
Nem alapítvány
– Nem alapítványként jöttek létre. Miért?
– Egyesület vagyunk, közösségfejlesztő egyesületként jöttünk létre. Részei vagyunk a megyei adminisztrációnak. Egyesületi mivoltunk azt jelenti, hogy nem természetes személyek alkotják és alapították, hanem tagjaink a megye községei és a megyei tanács. Az alkalmazottak bérét ők állják. Saját bevételünk is van, a tagsági díjat úgy szabtuk meg, hogy a községek minden lakosuk után egy lejt folyósítanak nekünk, a megyei tanács pedig 240 ezer lejt utalt ki számunkra. Ezt megemelte legutóbb 400 ezerre, azaz négymilliárd régi lejre.
– Aki tanácsot kér, attól szednek-e be díjat?
– Mi pénzzel jogilag csak egyesületeket tudunk támogatni, természetes személyeket nem. Lesz saját pályázati alapunk, pályázatokat írunk ki, mégpedig előzetes egyeztetés és tájékozódás alapján, mert a reális igények ismeretéből kívánunk kiindulni. Konkrét példa: Baconban silókombájnt szeretnének vásárolni, mert a sok szarvasmarhatartónak nincs. A silót ugye időben le kell szecskálni, s a gazdák nem mernek takarmányt vetni, mert a szecskálást nem tudják megoldani, pedig szükségük lenne rá, növelné a teljesítményüket. Nos, ha önrésszel is beszállnak, mi is megsegíthetjük őket, s beszerezhetik a gépet. De számtalan ilyen ötletet lehetne felsorolni. Partnerünk az ottani szarvasmarhatartó egyesület lesz az önkormányzaton keresztül.
Károly herceg és az egyesületek
– Szóval ahol nincs jogi személyként létező egyesület, ott magukra maradnak a gazdák?
– Könczei Csabának az álma, hogy ezek létrejöjjenek. Oda kell figyelni az elhanyatló szakmai egyesületekre is. Ahol nincs, be kell indítani, ahol akadozik a tevékenysége, túl kell segíteni a nehézségeken. Pontosan azért, ha kerül pénz az uniótól, ők legyenek felkészülve a pályázásra, tömörüljenek már azelőtt egyesületbe. Fő célunk meggyőzni az embereket, hogy szerveződjenek meg.
– Illyefalva mintha jobban állna e tekintetben.
– Valóban. Van egyesületük a szarvasmarhatartóknak – ez működik a legjobban –, a cukorrépásoknak, valamint a pityókásoknak. De mondjuk Szárazajtáról valószínűleg szintén a szarvasmarhatartók fognak jelentkezni. Persze, ugyanúgy jöhetnek a fiatal gazdák is, vagy teszem azt, a méhészek. Málnáson például hagyományos termékek feldolgozásával foglalkozó egyesületet akarnak alapítani. A vidék újabban látogatottabb lett Károly herceg, az angol trónörökös miatt, aki Zalánpatakon vett házat magának, s ott rengeteg a kisgazda. Ha egypáran összefognának, akkor házisajt-készítés, erdeigyümölcs-feldolgozás stb. jöhetne szóba. Ahol turistaforgalom van, el is tudnák adni. Károly herceg ki is jelentette, ha meglesz az egyesület, ő hajlandó kézjegyével ellátni annak termékeit. A múlt héten láttam, szász vidéken már megjelent a Charles-os lekvár és a sajt! Ott is elhintette ugyanezt az ötletet, és ott meg is csinálták már. Fontos lenne gyors eredményt felmutatni, ahhoz sok pénz kell, nyilván majd mindenki gépet szeretne venni.
Az osztrák, a svájci példa
– A téeszvilág összeomlása után támadt egy űr, megszakadt a kapcsolat a gazda és a piac, valamint ezek és a feldolgozók között. A gazdák azért is előnytelen helyzetbe kerültek, mert a régi tulajdoni struktúrát állították vissza.
– Felgyorsult a világ, van, aki tudta tartani vele a lépést, de sokan nem. Mi az utóbbiakkal foglalkozunk. Azokkal a kisebbekkel, akikben még érik a remény, a fiatalokkal, akik még tennének, de tanácstalanok.
– Szövetkezetekre gondoltak-e? Magyarországon mit tapasztalt?
– Ott a téeszek privatizálódtak, egészen más világ van. Nem Székelyföld, a birtoknagyság is más, nehéz párhuzamot találni. Nálunk a fontos az lenne, hogy politikus és szakember, önkormányzati vezető, mindenki odaálljon, és egységes rendszert hozzunk létre az egész Székelyföldön. Találja meg a helyét a kisgazda is, ne szűnjön meg a kisbirtok, ott legeltethesse ő is a tehenét az erdő alján, és erdei gyümölcsöt is szedhessen. Ez nem utópia! Hargita megyében megcsinálták. Olyan a gyümölcsfeldolgozás, hogy csak! Két éve működik már a mienkhez hasonló egyesületük. Külön létrehoztak borvizes, külön vidékfejlesztő egyesületet például. Aquasic és ADI: asociaţia de dezvoltare intercomunitară. Ott elevenebb az összefogás szelleme, a bátorság is nagyobb.
– Nyugati példákat tudna-e felhozni, figyelembe véve a domborzati, klimatikus és tulajdonviszonyokat?
– Ausztriában részben hasonlóak a terepviszonyok is, ott sok a kisgazda, köztük a tehéntartók. Ott a hegyek közt több a kisebb parasztgazdaság, azokban a turista a házi tejet ihatja, sőt, az istálló padlásán, szénában alhat. Azért mondom, hogy a Székelyföldön a gazdálkodás és a turizmus kiegészíthetné egy rendszerben egymást. Ausztriában nagyon jól megél gazdálkodásból és az agroturizmusból egy húsztehenes gazda. Ami a legszimpatikusabb: ott az önszerveződés nagyon előrehaladott. És a gazdáknak nagy szavuk van. Ott egy megyei vezető egy lépést sem tesz anélkül, hogy kikérné a gazdák, a farmeregyesület véleményét. Mi több, azok diktálnak neki. Csodálkozik, hogy húsz tehenet mondtam? Az ott szinte nagy gazdaságnak számít. Abból meg tud élni egy család. A LAM-tól is hányan végezték gyakorlatukat ilyen svájci gazdaságokban! Ott egyensúly alakult ki a szarvasmarhatartás és a növénytermesztés közt, minálunk a növénytermesztés talán erősebb, kívánatos lenne az egyensúlyt helyreállítani köztük.
Jönnek a GPS-esek
Az egyesülettel kapcsolatos legújabb hírekről beszámolt lapunk, a legfontosabb újdonság talán az, hogy a megyei tanács megemelte hozzájárulását, és ezzel az évi költségvetés 4 milliárd régi lejjel, azaz 400 ezer új lejjel számolhat. Orbán Miklós szerint erre támaszkodva az egyelőre belépett öt község mindenikében tudnak tízezer euró körüli támogatást nyújtani, meglesz a baconi silókombájn, meg az illyefalvi körbálázó és fóliázó, másutt is más gépek. Havonta lesz egy nagyobb rendezvényük, országos húsmarha-kiállítást rendeznek, agrárinnovációs konferenciára kerül majd sor. A továbbiakban évenként egy-egy nagyobb beruházást eszközölnek, és havonta egy-egy rendezvényt tartanak. Egy csoport alakult továbbá, mely besegít a APIA által elkezdett GPS-es műholdas felmérésbe, terepmunkát végez, mintegy folytatja azt a megye minden településén, hogy pár év alatt be lehessen fejezni minden település határának felmérését. Ennek alapján térkép készül, és azt beviszik a rendszerbe, ami akadálymentessé teszi majd az európai pénzek folyósítását is egyebek között.
