Még egyszer a KSE-ről

2007. június 18., hétfő, Sport
Reagálva a Háromszék június 11-i számában megjelent, Mi lesz veled, KSE? című cikkre, kötelességemnek tartom egypár dolgot tisztázni.

A KSE labdarúgócsapata valóban eléggé jó fél évet zárt, de csak a csapatot támogatók, vezetők tudják, milyen árral, milyen deficittel. Ha a játékosok, edzők novemberi-decemberi fizetését is figyelembe vesszük (22 000 új lej), amire már csak hitelből lett pénz, és a tavaly kiosztott fizetések utáni adóval (25 000 új lej) is beterheljük a 2007. évi költségvetést, akkor jövünk rá, milyen összegekből gazdálkodhatott a szakosztály az új évben. Ez annak tulajdonítható, hogy az ősz folyamán lemondott Megyaszai Sándor, a szakosztály vezetője, akinek támogatására már nem számíthatott a csapat. Az anyagi problémák itt kezdtek adódni. És hogy miért mondott le, azt nagyon jól tudják a játékosok, az edző, hadd ne részletezzük. (Emlékeznek még a fehér szalagra egy olyan pillanatban, amikor egyetlen fizetés, prémium sem volt elmaradva?) És tulajdonképpen akkor igazi vezető nélkül maradt a csapat. Sajnos. Az elnök nem ezt érdemelte, főleg a játékosoktól, akiket tenyerén hordozott. Májai József is csak azért maradt, mert valakinek maradnia kellett akkor, amikor már teljesen kilátástalan lett minden, az elnöki tisztséget sem vállalta senki sem. És betömni a lyukakat akkor, amikor erre szükség volt. Tulajdonképpen főképp neki köszönhető, hogy a csapat befejezte a bajnoki évet, és nem kapott letiltást, büntetést. És ki tudja, mikor kerül még két ilyen támogatója a focinak városunkban, mint a korábban leköszönő elnök, és a helyettese!? Amikor kiderült, jóval kevesebb pénzzel fog rendelkezni a szakosztály, mint az előző évben, akkor kérte a helyettes vezető, kértük a játékosok megértését, és megkérdeztük, hogy a téli szünet alatti kisebb fizetéssel folytatják-e vagy nem. A fizetés felét inkább nem írnám le papírra, mert sok kézdivásárhelyi dolgozó felháborodását okoznám vele. És valóban, mindenki nem reagált pozitívan. Jobb lett volna, ha akkor abbahagyjuk? Mert nem dönteni kellett arról, hogy van-e pénz vagy nincs, hanem a tények állása volt ez. Az edző azonnal jelentkezett, és elmondta, kikre nem tart igényt a tavaszi szezonban. Azt is elmondta, nem lehet kiesni, akkora előnyünk van, csak a minimális fizetést biztosítani kell a tavasztól. Tehát ez az ő javaslata volt. Az egyes távozókról a csapatból pedig ő döntött. És a többi távozóról sem kizárólag a vezetőség döntött. Volt olyan is, aki elment átigazolás nélkül, és a mai napig a KSE játékosa. Volt, akit a klub volt támogatója igazolt kölcsön a nyárig, volt, akinek magas fizetése volt, kevesebbért próbáltuk meghosszabbítani a szerződését, és nem jött össze. De hát mit csinált más? Mit csináltak azok, akik maradtak? Mindenki kitűnően tette a dolgát (?). Edző, játékos egyaránt. Például Szé­kelyudvarhelyen, ahol kedvtelésből focizó baráti társaság alázott meg, és ahol az edzőnek nem volt, mit mondania szünetben a játékosnak, és kint maradt a pályán. Az edzőt kértük fel arra is, keressen helyettesítőt az elmentek helyett, de azt mondta, ez nem az ő dolga. Mi volt a dolga tehát játékosnak, edzőnek egyaránt? A fizetést felemelni, kitartani egymásért, nem utazni egymás nélkül kiszállásra? A brassói edzőt már csak azért sem lehetett szerződtetni, mert egyesek kijelentették, nem fognak ,,teljesíteni", és akkor majd meglátjuk, mi lesz. Az Aerostar elleni mérkőzésen dőlt volna el, hogy a kiszemelt szakember, Adrian Furnica vállalja-e a csapatot, és majd azután csak az összeg és a feltételek. Valóban, nagy tétje lett volna az idegen edző szerződtetésének. A bent maradás. És ennek az ára lett volna a szakember fizetése, ehhez lett volna kötve a jutalmazás. És a folytonosság, a fiatalok tovább nevelése egy profi edző által. A fiatalok jó irányba való nevelése, kiket közben ,,tapasztalt" társaik ,,jó tanácsokkal" láttak el folyamatosan.

Nem szándéka senkinek Gáll Józsefet munkája miatt elmarasztalni. Tudják, tudtuk, milyen játékoskerete maradt. Az edző valóban kint volt minden edzésen, melyen volt játékos is, soha nem késett, és ennyi... A lelkiismerete valóban tiszta... Viszont mire kapták a játékosok a fizetést? Arra, hogy járt nekik! Ha győz a csapat, azt külön kellett volna díjazni, ahogyan tettük is a Râmnicu Sărat elleni egyetlen megnyert meccs után. (Vajon valamennyiünket is így bírálnak el, így díjaznak munkahelyeinken, kijár nekünk a fizetés csak azért, mert megjelenünk?) Több pozitív teljesítmény nem jött. Talán csak azért, mert nem ígérgettünk?! De továbbra is jött a fizetés olyan körülmények közt, hogy még edzésre sem jártak rendszeresen (tisztelet a két-három kivételnek).

Kedves sportbarátok! A KSE játékosainak fele egyetlen hátralék, a júniusban kiosztandó májusi fizetés. A többi mérkőzésre meg nem prémium jár, hanem elnézéskérés a kézdivásárhelyi szurkolóktól. És kíváncsian figyeljük, ki fogja folytatni ilyen körülmények közt a kézdivásárhelyi foci vezetését, támogatását. Aki ért is hozzá...

Énmagam is sok mindenben, mindenkiben csalódtam. Szívügyem volt és még lehet a futball, de ilyen körülmények közt már nem a mai kézdivásárhelyi foci. Mégis kötelességemnek tartottam közelről követni a szakosztály működését, egyrészt a városi tanácstól, de más támogatóktól is kapott összegek korrekt elköltése végett is. Mert a város támogatása is rendkívül fontos volt, és köszönet jár érte.

(a szerző Kézdivásárhely alpolgármestere)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 428
szavazógép
2007-06-18: Sport - Áros Károly:

Háromszékiek a sportvilágban: Gheorghe Cojocaru

Kovásznán született 1960. február 15-én. Szülővárosában végezte elemi iskolai tanulmányait, a középiskolait pedig az Argeş megyei Câmpulung Muscelben, a Központosított Atlétikai Líceumban.
2007-06-18: Sport - Tibodi Ferenc:

Labdarúgás: Zágon—Rm. Sărat-i Onix 2—1 (1—0)

Brassó, közel 1000 néző (ebből mintegy 600 háromszéki). Vezette: Claudiu Ştefănuţ (Beszterce). Zágon: Harnagea—Szűcs, Keresztély (Ceauşel, 33.), Sűtő, Iacob, Seciu (Bujdosó, 65.), Kulcsár, Moga, Badi, Kónya (Butyka, 75.), Bârsan (Molnár, 46.). Rm. Sărat: Ceparu—Moldoveanu, Tărilă, Matache, Ciorpec, Beraru, Plăiodu, Nicolae, Lăutaru, Beraru, Mărculescu. Még játszottak: Drăghici, Jugăraru, Marcovici, Tunaru. Góllövők: Bârsan (41.), Molnár (60.), illetve Beraru (büntetőből a 83. percben). Szöglet: 9—8. Kapura rúgás: 12—8.