Az igazság az, hogy Koszovó gyakorlatilag már rég nem számít szerb tartománynak, hiszen nemzetközi felügyelet alatt áll, és a rendet, a békét ugyancsak nemzetközi katonai erők tartják fenn. Még a közrendet is. Azért sem szerb tartomány, mert lakosságának elsöprő többsége albán nemzetiségű, s hiába makacskodnak és erősködnek a mai szerbiai vezetők: a ,,történelmi jog" nem hatalmazza fel őket Koszovó revendikálására. Az a história homályába veszett, s a konok nosztalgiázás már semmi jogot nem ad ahhoz, hogy egy teljesen más entitású és arculatú tartományt szerb gyarmatként kezeljenek. Ha van valami hatályossága a nemzeti önrendelkezés elvének, akkor a terület több mint 90 százalékos többségét jelentő koszovár albánok határozhatnak lakóhelyük jövőjéről. A függetlenségről, melynek kimondása egyre inkább elodázhatatlannak és elkerülhetetlennek tűnik. Akkor is, ha Szerbia makacskodik, sőt, fenyegetőzik, akkor is ha, Oroszország — mint mindig egyébként — határozottan Szerbia pártjára állt, akkor is, ha néhány szomszédos ország vezetői — balkániak és nem balkániak — ellenzik a teljes függetlenséget, vagy hezitálnak egyértelműen állást foglalni. Az ilyen ,,titkos" ellenzők — Románia, Szlovákia és Bulgária — természetesen érintve érzik magukat, hiszen komoly rendezetlen kérdéseik vannak a nemzetiségi önrendelkezés ügyében. Esetleg még Görögországot is ide számíthatjuk, de az Európai Unió országainak döntő többsége határozottan támogatja Koszovó függetlenné válását. A korábban említett országok hivatalossága és sajtója konfliktusok veszélyével riogatja önnön közvéleményét és a világot, s ezzel Belgrád mereven elutasító álláspontját támogatják, pedig azt felesleges és már-már kártékony felkarolni, annál inkább, mert a szerb vezetés — igaz, félhivatalosan — háborúval fenyegetőzik az egyoldalú függetlenségi kinyilatkoztatás esetére. Iszonyú felelőtlenség, hiszen a szerb hadseregnek, az albán gerillák mellett, nemzetközi katonai erőket kellene megtámadnia, s ne feledjük el, hogy a Nato repülőgépei egyszer már szétbombázták Szerbia infrastruktúrájának jelentős részét. Ami könnyen megismétlődhet.

Most Szlovénia vette át az EU soros félesztendei elnökségét, s bejelentése szerint szeretne igazi hidat építeni az unió és a Nyugat-Balkán országai között. Ami a horvát és a montenegrói integrációt segítené elő elsősorban, de Szerbia jobb belátásra való bírását is, hogy a kardcsörtetés helyett válassza a választhatót: Koszovó függetlenségének békés elfogadását.

Így lesz-e, másként lesz? A következő hetekben minden eldől, s ennek kihatásai a térségben elindíthatnak bizonyos folyamatokat. Jókat vagy rosszakat.