Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén utolsó felszólalóként Victor Ponta több ígéretet is tett, és négy pontban foglalta össze kormánya közeljövőben megoldandó feladatait.
Elkerülendő a tavalyi politikai válság megismétlődését, változtatni szeretnének az ország alkotmányos berendezkedésén. Nem széles körű változtatásokról lenne szó, inkább az eddigi rendszer „finomhangolásáról”, de minden esetben kikérik és figyelembe veszik a Velencei Bizottság állásfoglalását – ígérte. Részletekbe, jellemző módon, nem ment bele.
Beszélt a miniszterelnök a cigányság helyzetének rendezéséről is, társadalmi beilleszkedésüket rendkívül fontosnak tartva kiemelte az oktatás szerepét, az állandó európai, olasz, francia bírálatokra is reagálva hangsúlyozta: kormánya azt szeretné, hogy a roma közösség tagjai otthon és biztonságban érezhessék magukat Romániában. Részletekbe ez ügyben sem ment bele, noha az ördög mindig azokban lakozik, és minden román politikus 23 esztendeje a romák integrációjának felgyorsításáról beszél, de terveik legtöbbször papíron maradtak, így a cigányság helyzete folyamatosan romlik.
Beszélt Ponta arról is, hogy kormánya elkötelezett a magyar kisebbség legitim képviselőivel, tehát kizárólag az RMDSZ-szel való együttműködés mellett, s igyekszik a kisebbségek jogait a legmagasabb európai mérce szerint biztosítani. Itt sem ment volna bele az általánosságokon túlmutató részletekbe, de több kérdést is kapott, így elkerülhetetlen volt a nyíltabb állásfoglalás. Mint szavaiból kiderült, a kormányfő a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetését a kisebbségek szemszögéből kizárólag a helyi közigazgatáson keresztül képzeli el. És megint hangsúlyozta, de újra csak általánosságban, hogy ő és kormánya mennyire fontosnak tartja az RMDSZ-szel való párbeszédet, hiszen a szélsőségesség nem megoldás – ekként reagált Gaudi Nagy Tamás jobbikos képviselő kérdésére, miszerint nem tartja-e időszerűnek Székelyföld területi autonómiájának biztosítását?
És itt megint megfigyelhető volt a román politikusok körében uralgó autonómiafóbia, a már-már rettegésig fajuló paroxizmus. Mert kérdezhetnénk, és kérdezzük: miért lenne az Európa több államában, például Olaszországban, Spanyolországban megvalósult területi autonómia szélsőséges? De erre a román miniszterelnök nem válaszolt.
Maradtunk kételyeinkkel a jövőt illetően, hiszen Románia tervezett regionális átalakításáról, mint a Ponta kormány szintén fontos feladatáról – amelyről annyi egymásnak is ellentmondó elképzelés és terv kereng – ezúttal szó sem esett.
