Egyedi színfoltja a Székely Nemzeti Múzeum udvarán meghonosított Kultúrkertnek Purevjav Batmyagmar mongol festőművész kiállítása. Képei egy jurtában sorakoznak, és sajátosan mongol tematikájúak: lovak, farkasok, sámánok és a nomád élet képkockái váltogatják egymást a vásznakon.
Az 1973-ban született alkotó 1992-ben elvégezte a mongol képzőművészeti főiskolát, öt évig az ulan-batori múzeumban restaurátorként dolgozott, aztán családjával az emigrációt választotta, 1998 óta él Magyarországon. Honvágy tekintetében szerencsésnek érzi magát: amikor hiányzik Mongólia, festéssel „megoldja”. Az ottani rendszerváltás idején jöttek el egy jobb élet reményében, Nyugatra indultak, s Magyarországig értek, ott most mintegy ezerötszázan lehetnek.
„Úgy tudom, minden mongol szeretettel gondol a magyarokra, mi testvérek vagyunk” – magyarázza Purevjav Batmyagmar. Egy-két év piaci árukereskedés után megtanult magyarul, de feleségével, két lányával mongolul beszélnek. Élete azóta váltott irányt, hogy 2000-től a kecskeméti rajzfilmstúdióban kezdett tevékenykedni, főként a Magyar népmesék sorozat részeit rajzolta. Mongólia nem ismeri el a kettős állampolgárságot, ezért nem kérte a magyart, mert úgy érzi, nem mondhat le mongolságáról, amennyiben hazamenne, nem állhat sorban vízumért.
