A Szent György Napok hét végi forgatagának évek óta kiemelkedő eseménye a Pro Urbe-díjak átadása – talán keresve sem lehetne jobb alkalmat találni a helyi közösségért végzett áldozatos munka ünnepélyes elismerésére, mint a város ünnepe. A hagyományokhoz híven idén is négy olyan személyiséget tüntettek ki, aki „pénz és taps” nélkül Sepsiszentgyörgy szolgálatában fejtette ki tevékenységét. Az alábbiakban az idei kitüntetettek – Baka Piroska, Cheresteş-Zadurian Irma, Szabó József és Petre Străchinaru – laudációinak szerkesztett változatát közöljük.
Cheresteş-Zadurian Irma
Ha meg kellene határoznom a nagylelkűség, a professzionalizmus, az önfeláldozás fogalmát, Cheresteş-Zadurian Irma lenne rá a megfelelő kifejezés.
Már a megye létesítésekor Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Ragyogóan végzi tanulmányait a bukaresti Carol Davila Orvosi Egyetemen, így lehetősége nyílik a sikeres kutatói életpálya kialakítására. Hű maradt városunkhoz lélekben és cselekedeteiben is, a hippokratészi tanítások szerint, a betegek jóléte érdekében él.
3000 évvel ezelőtt az orvoslást művészetnek nevezték, olyan hivatásnak, amit ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint a saját szüleinket. A doktornő az orvoslás művészetét szeretetével és jóságával a szenvedő gyerekek gyógyítására fordította. Alapos ismereteit és diagnosztikai megérzéseit nem kiváltságnak tekintette, hanem nagylelkűen adta át őket a fiatal gyakornokoknak, hogy továbbadják e művészet tanításait a szakma további követőinek is.
Soha és sehol nem elég a szenvedély: meg kell kétszerezni azt állandó információáramoltatással, főként egy olyan ágazatban, mint az orvostudomány, ahol a bámulatos kutatási eredmények és a tudományos újítások napirenden vannak.
A modern világ e jellemzőjével a doktornő is mindig tisztában volt. Szakmai kongresszusokon és konferenciákon vesz részt, tanulmányai és közleményei mindig nagy sikert aratnak. Ezek célja soha nem a személyes dicsőség, hanem saját tudásának és tapasztalatainak megosztása másokkal.
Évekig vezette a megyei kórház gyermekgyógyászati osztályát, neki köszönhető ennek korszerűsítése és az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése. Nagylelkűen ösztönözte a fiatalokat tanulmányaik befejezésére, vagy egyszerűen csak segített nekik tisztességesen élni.
Cheresteş-Zadurian Irma tehát közösségünk azon kiemelkedő személyiségei közé tartozik, akik nem beszélnek saját magukról, hanem hagyják, hogy cselekedeteik üzenjenek helyettük, így állítva példát arra, hogy ne mondjunk le küldetésünkről, higgyünk benne, és abban, hogy a jóság, az együttérzés, a szakértelem és a barátság nem elveszett érték.
MARIANA DRĂGAN
Szabó József
Szabó József 1936-ban született Brassóban; a család 1940-ben költözött Sepsiszentgyörgyre. Édesapjától tanulta a fafeldolgozást, mesterségét is követte, faesztergályos lett, igazi művésze szakmájának.
A repülőmodellezéssel az 50-es évek elején, Sepsiszentgyörgyön került kapcsolatba, majd az akkori Honvédelmi Sportszövetség repülőiskolába küldte. Érkezésekor derült ki, hogy nem pilótákat, hanem ejtőernyősöket képeznek – de maradt. Nem sok pilóta dicsekedhet ejtőernyős-igazolással, köztünk ugyanis az a szólás járja, hogy „ép ember ép ésszel nem ugrik ki egy ép repülőgépből”...
Egy év múlva Barcaszentpéteren sor került az áhított vitorlázópilóta-kiképzésre is. Érdekes korszak kezdődött. Alig egy évtizede ért véget a háború, új rendszer került hatalomra, amelynek szüksége volt hadseregre, különösen légierőre. És amikor 18–20 éves fiatalemberek előtt felvillantják a repülés lehetőségét, nem igazán érdekli őket, milyen kokárda látszik a szárnyon. Aztán mégsem lett harmadik világháború, a rengeteg kiképzett fiatalembert hazaküldték. Maradt a repülőmodellezés – két évig Csíkszeredában, majd a Bútorgyár Egyesülés Modellező Klubjában –, országos bajnoki címek egyéniben és csapatban, szabadon repülő és körrepülő kategóriában. Szabó József a sepsiszentgyörgyi bútorgyárban dolgozott 1990-es nyugdíjazásáig.
Közben halad a világ, fejlődik a repülés, és a 70-es évek elején egy amerikai mérnök megalkotja a siklószárnyat. Ezzel felvillan az olcsó, kötöttségek nélküli repülés lehetősége kispénzű emberek számára is. 1978-ban megismerkedik Telicsák Józseffel, és ez hozza el a sepsiszentgyörgyi sárkányrepülés megszületését. Néhány barátjuk segítségével megépítik az első sepsiszentgyörgyi sárkányrepülőt, megtanulnak repülni vele, majd 1979-ben a Lisznyó melletti Mező-tetőn megszervezik az első országos sárkányrepülő-találkozót Sólyom-kupa néven, amelyet több is követ 1984-ig, amikor a Román Repülőszövetség saját félkatonai irányítása alá vonja az egész tevékenységet.
Jóskáról már akkor mindenféle legendák keringtek, egy részük valós. Rengeteg dologgal foglalkozott egyszerre, ezért gyakran került időkrízisbe. Az egyik lisznyói versenyen eltűnt: a díjazottaknak szánt kupákat faragta a sátorban. Láttuk vonaton modellt bevonni, lakkozni úton a verseny felé. Egyik gyönyörű modelljéről siettében elhagyta a szellőzőnyílást, és a főtengely túlmelegedés miatt eltört, ami egy országos bajnoki címbe került...
Kívánom neki, hogy építse meg ama négyméteres fesztávú vitorlázómodellt, amit tervez, és minél több szép leszállása legyen vele.
TÓDOR LÁSZLÓ
Petre Străchinaru
Olyan személyiség, aki valóban megérdemli a kitüntetést, amelyre a Hargita és Kovászna Megyei Románok Civil Fórumának igazgatóbizottsága javasolta az oktatásban, kultúrában és a Kovászna megyei román hagyományok éltetésében végzett munkásságáért.
A Iaşi megyei Lespezi-ben született 1943-ban. A jászvárosi Costache Negruzzi-iskolában, majd az Al. I. Cuza Tudományegyetem bölcsészkarán tanult. 1966–1975 között román nyelv és irodalom szakos tanár a Sepsiszentgyörgy rajonhoz tartozó Angyaloson, illetve a Neamţ megyei Békás-szorosi iskolában. 1987-ig a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házának igazgatója, majd Kovászna megye kulturális bizottságának alelnöke. 2000-ig Kovászna Megye Kulturális Szakfelügyelőségének tanácsadója, 2004-ig az Árkosi Kulturális Központ igazgatója. 2004 és 2008 között a Demokrata Liberális Párt parlamenti képviselője.
Kitüntetései: 2000-ben a Román Zenei Fórum különdíja a Fiatal végzősök gálájának 10. évfordulója megszervezéséért, 2004-ben első fokozatú kulturális érdemérem, 2011-ben a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma a sepsiszentgyörgyi román közösség díszpolgárának nevezi ki.
Közreműködött a Sepsiszentgyörgyi Állami Színház román tagozatának (a jelenlegi Andrei Mureşanu Színház), a Keleti-Kárpátok Múzeumának, a Román Szellemiség Múzeumának megalapításában, a sepsiszentgyörgyi Andrei Şaguna-szobor és az ASTRA-emlékjel létrehozásában. Az árkosi Fiatal tehetségek énekverseny, a bölöni és a sepsibükszádi ortodox templom, továbbá az első román iskola felújításának támogatója. Hozzájárult a bodzafordulói Ciobănaşul néptánccsoport és a Háromszék Táncegyüttes megalakulásához. Alapító tagja az Andrei Şaguna Kulturális-Keresztény Ligának, tagja a Kovászna–Hargita ASTRA Különítménynek, a Pécsi Román–magyar Baráti Társaságnak, a Baász Művészeti Alapítványnak, a Keleti-Kárpátok Egyesületnek.
RODICA PÂRVAN
Baka Piroska
Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy volt óvónőmet, „Piri nénit” köszönthetem. Baka Piroska 1930. március 21-én született Sepsiszentgyörgyön. Elemi iskoláit Rétyen, a gimnáziumi és a líceumi éveket a sepsiszentgyörgyi Katolikus Leánygimnázium (zárda) tanító- és óvóképző szakán végzi, amelyet az 1948-as államosítás után átköltöztetnek Kézdivásárhelyre. Itt érettségizik 1949-ben. Ezt követően 1952-ig a dohánygyári óvoda pedagógusa, 1952–1955 között a szemerjai 5. számú óvodában óvónő és egyben igazgató. 1955–56-ban az akkor létrehozott, Orbán Balázs utcai 7. számú óvoda vezetője, majd a Kolcza-kertben próbálkozik óvoda indításával. 1958-ban a mai Mikes Kelemen Líceum melletti hadkiegészítő központ udvarán működő 4. számú óvodába kerül. Ez Sepsiszentgyörgy egyik legrégebbi, nagy múltú óvodája, amelynek nyugdíjazásáig, 1987-ig igazgatója volt. Megértő, emberséges vezető, aki a fiatal kollégákat példájával segíti, biztatja. Nemcsak szakmát, hanem emberséget, igényességet is lehetett tanulni tőle barátságos, derűs, igényes légkörben. 1967-től sikerül az óvodát napközivé minősíttetnie. A viszonylag kis létszámú napközi jövőjét bebiztosítja, amikor 1982-ben kijárja, hogy mai helyére költözzön. Így jön létre a város egyik legnagyobb és legsikeresebb napközije, a mai Csipike óvoda.
Baka Piroska azok közé tartozik, akik munkájuk mellett az értelmiségre háruló feladatokat is becsülettel végezték, hiszen tudjuk, hogy a pedagógusi hivatás messze túlmutat a kötelező óraszám megtartásán. „Piri óvó néni” mindig igyekezett hasznára lenni közösségének. Igazgatói tevékenysége mellett mindvégig tanított, és a Tanügyi Viszályrendező Bizottság tagja 25 éven keresztül. A 60-as években önkéntesként segít a roma gyerekek tanításában. A pedagógusokból álló Bábszínházi Társulat tagjaként több mint két évtizeden keresztül járja a megye falvait. Több évtizedig önkéntes a Vöröskereszt segélyszervezetnél is.
Munkáját több díjjal, érdemoklevéllel is elismerték: az év legjobb óvónője 1976-ban és 1983-ban, tanügyi aranyéremmel is kitüntetik. A szakszervezet bábszínházi önkéntes munkájáért díjazza, a Vöröskereszttől egy arany- és egy bronzérmet kap. Karácsony Sándor azt írja: „A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.”
Baka Piroska óvónőnek sikerült ezt az optimizmust átadnia tanítványainak és kollégáinak.
KONDOR ÁGOTA
