Felvezetőjében Dénes kifejtette, véleménye szerint Erdélynek mint térségnek önálló szereplővé kellene válnia az európai régiók térképén, Kolozsvárból igazi regionális központot kelle­ne felépíteni, történelmi térségeinek alközpontjai­val, Brassóval, Maros­vá­sár­hellyel, Temesvárral, Nagy­váraddal, miközben az erdélyi identitást olyan rangra kellene emelni, mint a német nyelvterületen az osztrákot vagy a svájcit. Albert Álmos (Polgári Kör) volt szenátor úgy vélte: az erdélyi magyarság mostoha sorsát az is jelzi, hogy Buda­pestnek sokáig nem volt minket integráló, a beruházásokat is célzottan irányí­tó nemzetstratégiája, míg Bukarest igenis segítette és segíti a román tőkeexpanziót a Székelyföldön is. A székely tulajdon érdekvédelmét komolyabban kellene venni – hangsúlyozta Ba­goly Miklós is az Asimcov részéről, a külföldiek, így a nagy port felvert osztrák fafeldolgozó tervéről szólva pedig üdvözölte, hogy az tár­gyalásokat kezdett a klasz­terbe való betagolódásból.
Dénes a közép-régióbeli, számunkra hátrányos forráselosztásról beszélt, mely a LEADER-program és a Vidékfejlesztési Alapok dolgában egy az öt arányban kimutatható, s amelynek arra kell sarkallnia az RMDSZ-t, hogy méltányosabb kulcs szerinti leosztást harcoljon ki.