Minden április utolsó éjjele lázas mozgásban telik Zágonban. Ahogy beköszönt az est, egymás után vonulnak a faluban a szekerek, mindegyik halmozva rakva üde, zöld levelű, fiatal nyírfákkal.
A szorgos legények hajadonok portáját keresik fel, a kaput, az ereszalját, tornác elejét körberakják a fehér kérgű fákkal, így hálálják meg, hogy húsvét hétfőjén a lányok a maguk során virágot tűztek locsolóik mellére. Az sem vitás, a lányoknak annál nagyobb a dicsőség, minél több májusfa kerül a házuk köré május elseje hajnalán.
Zágon nem bővelkedik helyi szokásokban, de a meglévőket sokan tudatosan igyekeznek éltetni. A májusfaállítás hagyományát a szülők adják át gyerekeiknek. Tizenévesek vagy kisebbek állítják most a májusfát, régebben a leánynézőbe járó legények éltek a lehetőséggel. Csoma Károly Öcsike és Veres Zoltán közösen traktorutánfutóval hozták a májusfát. Meg kell mutatni a gyerekeknek, hogyan volt régen a szokás, nem szabad hagyni, hogy ez feledésbe merüljön – hangoztatták.
A tehetősebb legények a májusfaállítás mellet szerenáddal is kedveskednek a lányoknak. A Máthé fivérek – két iskolázott, kottaolvasó, tehetséges cigányzenész – sok ház ablaka alatt muzsikáltak. Most egyre kevesebben kérik a zenét. Sokszor nem is a pénzért megyünk, de a májusfaállításhoz hozzátartozik a cigányzene is – állítja szilárdan a harmonikás és a szaxofonos is.
Idén a zágoni rezesbanda néhány tagja ugyancsak jó példával állt elő. Elekes Norbert, Asztalos Zsolt, Farkas Barna, Miklós Zsolt is zeneszóval járta a falut, sőt, a „szomszédba” is átnéztek – nem véletlenül, egyikük barátnője mezőföldi.
