A sepsiszentgyörgyi Nagy János tizenkilenc évesen kezdte el a rózsatermesztést. Saját kedvtelésére édesapja Váradi József utcai kertjébe 500 tő rózsát telepített. Azóta sok víz lefolyt az Olton, bevallása szerint ő is öregedett, nyugdíjas lett.
Az idő múlása a rózsakertben is megmutatkozik. Most a Vadász utca felső felében, Sepsiszentgyörgy kertvárosában gondozza virágait – kereken négyezer tövet. A munkában felesége segít, két embernek is nagy munka a hétárnyi fóliasátor rendben tartása. Szezonban fél éven keresztül, májustól októberig nincs pihenés a rózsakertben. A kertvárosban vidéki körülmények között folyik a munka.
A piac igénye szabta meg a színválasztékot. A piros és fehér 40–40 százalékban dominál, a fennmaradó egyötöd megoszlik a rózsa- és tüdőszín, a sárga és más variációk között – mesélte a rózsakertész. A tövek Magyarországról származnak, de maga is szaporít, dugványozással. A fóliasátrakban nincs állandó fűtés, a hidegebb napokon segít csak be a fás kazánnal. A rózsa 27 Celsius-fokon érzi jól magát, tenyészidőben a hőmérséklet nem csökkenhet 15 fok alá. Ha ezt nem tartják be, azonnal meglátszik a vágható rózsa mennyiségén és minőségén. Ugyanilyen fontos a levegőztetés, szellőztetés – avatott be a rózsatermesztés titkaiba Nagy János. Optimális körülmények között a várható termés tövenként évente 50–80 szál rózsa, neki az átlagtermése 18–20 szál.
A rózsa folyamatos tápanyagellátást igényel. Nem csak műtrágya kell neki, mikroelemekkel is folyamatosan el kell látni. A tápanyag kijuttatása az öntözővízzel együtt történik. A csepegtetős rendszert pumpa működteti, a vizet fúrt kútból szivattyúzza.
A tápanyaggal való ellátás sok pénzt felemészt, ugyanígy a betegségek és kártevők elleni védekezés. A hazai piacon drágák a szükséges szerek, felszerelések. Viszont ugyanazok a termékek Magyarországon több százalékkal olcsóbbak, ezért megéri onnan beszerezni. A hazai piac egy másik visszásságára is felhívta figyelmünket: nagyon sok a kalóztermék, ismeretlen származású szer. Együtt kell élnünk ezekkel a körülményekkel – mondja.
A rózsatermesztés jövedelmező, de sok egyéb termeszthető lenne, amiből pénzt lehet csinálni. Csak akarat és elszántság kell hozzá – ez a rózsakertész meglátása. Sorolja a példákat: bogyós termésűek, málna, szeder. Egy bokor szederről egy veder gyümölcs is leszedhető. Frissen vagy akár feldolgozva lehet eladni. Egyméteres sorközzel, támrendszerre futtatva lehet termeszteni, „a kutya sem csinálja, pedig jó lehetőség, és nem mentség, hogy nálunk nincs hagyománya” – szögezi le. Magyarországon mogyorót, bodzát is termesztenek. Kis területen, fél-egy hektáron lehet ezekkel a növényekkel dolgozni.
Akár hihetetlennek is tűnhet, de Nagy János a földimogyoró termesztését is megpróbálta Sepsiszentgyörgyön. Napos oldalra, homokos talajra van szüksége a növénynek. Levelei hereszerűek, virága sárga, termése a föld alatt fejlődik ki, mint a burgonya – osztotta meg tapasztalatát.
Amikor a Vadász utcai rózsakertben jártunk, még csak sarjadtak a hajtások, melyeken majd a rózsák fognak virítani. Május közepére várja az első termést, akkor kezdődhet a szedés. Reggel és este is „szüretelni” kell, a vágott virág húszas kötegekben kerül az árusokhoz.
Beszélgetésünk végén újból leszögezi: nem kényszerből csinálja, ez neki hobbi, szórakozás. Egyet viszont kell tudni: ahhoz, hogy eredményes is legyen a munka, nagy szakmai tapasztalatra, elméleti és gyakorlati tudásra van szükség.
