Az Európai Unió lehetővé tette, hogy polgárai maguk kezdeményezzenek uniós szintű jogalkotást valamely – közösségi jogkörbe tartozó – kérdésben, egymillió aláírást gyűjtve legkevesebb hét tagállamból.
Az erdélyi magyar szervezetek beindultak, s nem is egy, hanem három aláírásgyűjtés indult vagy indul hamarosan. Az RMDSZ május végén, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával együttműködve tervez európai szintű összefogást. Az SZNT sem maradt tétlen, az elmúlt vasárnap Marosvásárhelyen közhírré tette: vannak annyira idealisták, hogy bízzanak abban, nekik is sikerül – európai barátaik támogatásával – egymillió aláírást összegyűjteniük. Természetesen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is bejelentette: ők ősszel indítanák el az akciót, és elsősorban az Európai Szabad Szövetségbe (EFA) tömörült regionalista és autonomista pártok segítségére számítanak.
Tehát a nyár és ősz folyamán mindenki aláírásért kuncsorog itthon és Európában, s e versengésben, mintha nem maradna idő a valós munkára, a kormány elképzelte régió-átszervezési terv elleni hatékony, és ami még fontosabb: eredményes küzdelemre.
Pedig látniuk kellene, a románságot kevésbé érdekli az ország új adminisztratív, területi átszervezése, a vita és a harc – ha van és lesz ilyen – a csúcson, a politikai osztály szintjén zajlik, leginkább a gazdasági érdekcsoportok próbálgatják erejüket. A jelenlegi vezetők a régiekkel összefogva gazdasági érdekeik mentén húznának régióhatárokat, a köznép meg – ahogyan Romániában szokásos – sült galambra vár, illetve arra, hogy helyettük döntsenek.
Lassan bizonyosodik be, hogy amolyan ködevés, hamis illúzió, hogy az erdélyi megyék, látván, hogy térségünk közel egy évszázada már folyamatos hátrányos helyzetben vergődik, s felfogva, hogy évtizedek óta többet adunk Romániának, mint amennyit visszakapunk, e fonákság okán lázadnának vagy tiltakoznának. Jó esetben a mititej, csórékolbász betiltása lökné utcára az embereket, de a miniszterelnök már beígérte, megmenti kedvencüket az eurobürokraták kekeckedéseitől.
S hogy megosztottságunkhoz kétség se férhessen, lépjünk egyet még Kolozsvár felé, ahol egy fiatal magyar történész petíciója népszerűsítése érdekében, melyet Autonomy for Transylvania – Autonómiát Erdélynek! – néven futtat, vasárnap villámcsődületet szervezett a kincses városban, és egyetlen barátján kívül az égadta világon senki sem jelent meg. Egy csődületnyi ember sem, pedig emberünknek a kiscsoportos küzdelem az álma.
Így fecséreljük, szórjuk erőnket. Nem csoda, ha felzabál a történelem.
