Kelemen Gyula elsősorban galambtenyésztőnek vallja magát, holott fajnyulakat, kacagógerléket, fajmajorságot, hullámos papagájt, arany- és ezüstfácánt, valamint pávákat is nevel. Galambtenyésztéssel gyermekkora óta foglalkozik, húsz-huszonöt esztendeig postagalambokat tartott, majd áttért a díszgalambtenyésztésre.
A hatvanas évek végétől tagja a Columba egyesületnek, ahová hosszabb megszakítás után négy éve tért vissza, s azóta minden házi kiállításon sikerrel vett részt. Nagy fajta húsgalambokat nevel, ami rengeteg munkával jár.
A hetvenes években postagalambjaival kimagasló eredményeket ért el. A röptetést Fogarason és Nagyszebenben kezdte, majd Déva, Arad, Szé­kesfehérvár, Rábafüzes, Po­zsony és Brno következett. Egyik galambja 1974-ben a Papolctól 905 kilométerre levő Brnóból (az akkori Cseh­szlovákia egyik városából) tért haza. Arra a kérdésünkre, hogy miért nevelt postagalambokat, elmondta: a hetvenes években vidékünkön legtöbben ezt tartottak. Aránylag jól szaporodik, a betegségekre sem annyira kényes, és rövid időn belül jó eredményeket lehetett felmutatni. Hallották-olvasták, hogy a magyar határ menti városokban már szép díszgalambokat tartottak. Annak idején nehéz volt beszerezni. Az első pár díszgalambot, az amerikai Te­xanokat egy sepsiszentgyörgyi kisállat-kiállításon vásárolta. Jelenleg négy pár van belőlük. Ezt követően francia mondainokat szerzett be. Gyula bácsi legjobb eredményeit tavaly érte el: két országos bajnoki címet kapott, az egyiket január 28-án Brassóban, a másikat pedig decemberben Marosvá­sárhelyen.
Bevallása szerint, ahogy öregedett, csökkentette az állományt, de még mindig sok a galambja. Felesége megértő, a galambház takarításába és az etetésbe is besegít. Mint mondta, a galambtenyésztés nem olcsó, sokba kerül a madarak élelmezése, a búzán kívül, amit maga termel, évente két-háromezer lejt költ rájuk.