A horgászok a Besenyői-tó maksai oldalának felső felét szállták meg, halfogó hadállásaikat könnyű felismerni, mert felszerelésük a horgászsport élvonalához igazodó, a nemzetközi versenyek szintjén lévő. A főszervezőt, Katona Zoltánt kérdeztük, mi a céljuk ezzel a versennyel.
— Azt akarjuk, hogy egy kicsit a holtpontról kimozduljunk Háromszéken, mert eljárunk ide-oda az országban, körbe kereken, s látjuk, hogy mindenhol komoly versenyeket szerveznek. Nálunk sehol semmi. A bojlis pontyhorgászatot akarjuk fellendíteni. Ennek az a lényege, hogy megfogjuk a halat, megmérjük, fertőtlenítjük a horog által ütött sebet, s a mérés után visszaengedjük a vízbe. Hat csapat van, tizenkét személy. Nagyon szerettem volna legalább tíz csapatot, de mindenkit az riaszt vissza, hogy vissza kell engedni a vízbe a halat. Van, akit a munkahelyről nem engednek el. Személyesen nem ismerjük egymást, csak interneten tartjuk a kapcsolatot. Írogatunk egymásnak.
Az itteni horgászok ezt nem akarják elfogadni: megfogjuk a halat, s visszaengedjük a vízbe — ezt értelmetlennek tartják.
— Olvasóink zöme nem tudja, hogy mi az a bojli.
— A bojli fehérjékben, proteinekben gazdag csali. Apró golyók, gömböcskék. Ennek a lényege az, hogy nem a horogra tevődik, hanem a horog mellé. A bojlis horgászat olyan, hogy nem váltogatjuk tízpercenként a csalit, van úgy is, hogy 24 órát tartjuk a vízben. Van, amikor csónakkal visszük be a tóba — száz méterre, kétszázra. A bojli anyaga lassan oldódik a vízben, fátyol képződik körülötte, az aromák szétáramlanak, s ez vonzza a csalihoz a halat. A bojlit átfűzöm fűzőtűvel a hajszálelőkére, utána kis ütközőt teszek, a bojligolyó nem kerül közvetlenül a horog közelébe. Az amur esetében kötelező módon a horoghoz kell a bojlinak simulnia. Az etetőkosarat fixre állítjuk be, nem csúszóra, önakasztós módszernek hívják ezt az egészet. Az etetőkosár súlya még jobban belehúzza a hal szájába a horgot.
Nálunk gyerekcipőben jár a bojlis horgászat. Lényege az, hogy amikor a hal felszippantja a csalit, s megérezte a horgot, próbálja abban a pillanatban kifújni, a kifújás pillanatában a horognak el kell válnia a csalitól, a csali kimegy a szájából, s a horog a hal alsó ajakába beleakad. A nyelés nem mély, a hal belső szervei nem sérülnek. A szerelék gubancgátlós — horgászboltban készen is lehet kapni —, én magamnak csinálom.
— Ezzel a hajszálvékony horgászzsinórral ki lehet emelni a többkilós halakat is?
— Az előke fonott zsinór, nagy szakítószilárdságú. Picit merev, rugalmas, fluorkarbon zsinór, a vízben láthatatlan, a kagylók, a kövek sem vágják el. Dobás közben nem gubancolódik, simán lefekszik a víz aljára.
— A kifogás kínjait hogyan viselik el a halak? Nem sérülnek?
— Mindenki számára kötelező a pontymatrac, a bojlis horgászatnál nem úgy megy, hogy kínozzuk a halat, ledobjuk a gyepre, iszapba. Nagyméretű merítőhálót használunk. Kíméletes bánásmód — ez a jelszó. Nem azzal dicsekszünk, hogy mekkora halat fogtunk és kantároztunk fel, hanem azzal, hogy mekkorákat engedtünk vissza az élőhelyére. Jóleső érzés, amikor két-három év múlva ismét megfogjuk ugyanazt a halat.
— Hasonló megmérettetésen vettek-e már részt az országban vagy ezen kívül?
— Világkupa-versenyen is voltunk, én a horgásztársammal nyertem már első díjat is Săruleşti-en ezelőtt négy évvel. A săruleşti-i tórendszer ezelőtt három évvel világviszonylatban még a toplistán az első tíz horgászhely között szerepelt. Ausztráliától Japánig mindenhonnan részt vesznek az emberek a săruleşti-i versenyeken. 37,9 kilogrammos volt a pontyrekord, ezt aztán megdöntötték. Három évvel ezelőtt ott is óriási halpusztulás volt. Több száz tonna hal pusztult el. Utánfutókkal hordták és égették el. Tincăbeşti-re is járunk, Darvarra, ez is Bukarest mellett van. Ezek a tavak mind magántulajdonban vannak. Nagyon sok pénzbe kerül. 15—20—25 lej a napijegy, és a halat vissza kell engedni a tóba. Halat senki sem vihet el.
A bojlis horgászcsapat a kirándulók számára is nagy attrakció, az értékes horgászeszközök és -felszerelések látványként is vonzóak.
Horgászoknak nem szoktak szerencsét kívánni, rájuk is az érvényes, amit valamibe lépés esetén szoktak egymásnak mondani a természetközelben élő emberek. A Besenyői-tó partján ez sincs kizárva. A halaknak viszont kívánhatunk szerencsét, hogy az igazi sporthorgászok horgára akadjanak, mert nálunk az az általános szokás a kifogott halat azonnal agyba-főbe verni.
