Még akkor is az, ha közben megtanultuk, a háborúkat nem kizárólag fegyverrel vívják, és ha jó ideje uniós tagországként a magunk bőrén érezzük: nem valamiféle földi paradicsomba toppantunk be, amikor csatlakoztunk az EU-hoz. Elvárásaink tekintélyes része nem vált valóra, a sokak által ígért gazdasági fellendülés, felzárkózás elmaradt, s bár számunkra, Romániában élő magyarok számára valamelyes biztonságot jelentenek a brüsszeli intézmények, kisebbségi, közösségi jogaink iránt nagyobbrészt érzéketlen az európai közösség.
Mi több, keserűen vesszük tudomásul, hogy minduntalan sérül az egyenlőség elve az unióban, a gazdagabb nyugati államok afféle profitot termelő piacként viszonyulnak az újonnan csatlakozott, szegényebb országokhoz, a nagyhatalmak többnyire rákényszerítik akaratukat a keletiekre, kisebbségi jogok vonatkozásában gyakran alkalmaz kettős mércét az Európai Bizottság, az Európai Parlamentben pedig – mint láthattuk például a Magyarországról szóló vita során – alkalomadtán még a bukaresti törvényhozásban megszokottnál is primitívebb hangot ütnek meg.
A gazdasági válság csak tetézte a gondokat, megfelelő kezelési módját máig nem találták meg, most kezdik csak belátni: az eddig alkalmazott, jórészt a lakosságot sújtó megszorításokra alapuló módszerek sehova sem vezetnek. A nyugati államok vezetői a megoldást a még szorosabbra fűzött kapcsolatokban látják, bankuniót, közös költségvetési és adópolitikát vizionálnak – miközben az alap hiányáról mintha nem akarnának tudomást venni. Pedig mostanra világossá vált: a pénzügyi-gazdasági érdekek nem elegendőek ahhoz, hogy szilárd alapot jelentsenek a 27 tagállamot tömörítő egységes Európai Uniónak – különösen akkor nem, ha ezen érdekek a válság miatt oly szerteágazóak. A többek által álmodott Európai Egyesült Államok ugyanis csak akkor lehet működőképes, ha közös értékrendszeren alapszik.
Csakhogy jelenleg úgy tűnik, az EU vezetői éppen ezt nem találják – miközben megkérdőjelezik vagy éppen elutasítják az olyan hagyományos értékeket, mint a család, a kereszténység vagy a nemzet. Mintha a korszerű navigációs rendszer meghibásodása miatt célt tévesztetten sodródna hajónk az éjszakában – pedig talán csak fel kellene nézni az égre: jó kapitány a csillagok után is megtalálja az utat...