Végül is a Robert Schuman volt francia külügyminiszter által 63 évvel ezelőtt, 1950. május 9-én bemutatott javaslat az európai országok közötti együttműködésről legfontosabb célját elérte: az öreg kontinens nagyhatalmai azt követően nem estek egymásnak fegyverrel, az első és második világháborúhoz mérhető konfliktus azóta nem robbant ki. Ha van tehát, amit ünnepelni az Európai Unió születésnapján, akkor az évtizedek óta tartó béke az – és ez bizony, óriási kincs.
Még akkor is az, ha közben megtanultuk, a háborúkat nem kizárólag fegyverrel vívják, és ha jó ideje uniós tagországként a magunk bőrén érezzük: nem valamiféle földi paradicsomba toppantunk be, amikor csatlakoztunk az EU-hoz. Elvárásaink tekintélyes része nem vált valóra, a sokak által ígért gazdasági fellendülés, felzárkózás elmaradt, s bár számunkra, Romániában élő magyarok számára valamelyes biztonságot jelentenek a brüsszeli intézmények, kisebbségi, közösségi jogaink iránt nagyobbrészt érzéketlen az európai közösség.
Mi több, keserűen vesszük tudomásul, hogy minduntalan sérül az egyenlőség elve az unióban, a gazdagabb nyugati államok afféle profitot termelő piacként viszonyulnak az újonnan csatlakozott, szegényebb országokhoz, a nagyhatalmak többnyire rákényszerítik akaratukat a keletiekre, kisebbségi jogok vonatkozásában gyakran alkalmaz kettős mércét az Európai Bizottság, az Európai Parlamentben pedig – mint láthattuk például a Magyarországról szóló vita során – alkalomadtán még a bukaresti törvényhozásban megszokottnál is primitívebb hangot ütnek meg.
A gazdasági válság csak tetézte a gondokat, megfelelő kezelési módját máig nem találták meg, most kezdik csak belátni: az eddig alkalmazott, jórészt a lakosságot sújtó megszorításokra alapuló módszerek sehova sem vezetnek. A nyugati államok vezetői a megoldást a még szorosabbra fűzött kapcsolatokban látják, bankuniót, közös költségvetési és adópolitikát vizionálnak – miközben az alap hiányáról mintha nem akarnának tudomást venni. Pedig mostanra világossá vált: a pénzügyi-gazdasági érdekek nem elegendőek ahhoz, hogy szilárd alapot jelentsenek a 27 tagállamot tömörítő egységes Európai Uniónak – különösen akkor nem, ha ezen érdekek a válság miatt oly szerteágazóak. A többek által álmodott Európai Egyesült Államok ugyanis csak akkor lehet működőképes, ha közös értékrendszeren alapszik.
Csakhogy jelenleg úgy tűnik, az EU vezetői éppen ezt nem találják – miközben megkérdőjelezik vagy éppen elutasítják az olyan hagyományos értékeket, mint a család, a kereszténység vagy a nemzet. Mintha a korszerű navigációs rendszer meghibásodása miatt célt tévesztetten sodródna hajónk az éjszakában – pedig talán csak fel kellene nézni az égre: jó kapitány a csillagok után is megtalálja az utat...