Ki ne ismerne olyan esetet, amikor tükörfordításra kényszerül a románul megszólalni kívánó magyar, mert a megfelelő kifejezést nem ismeri, vagy éppen nem ugrik be? Ilyeténképpen születik például „rece sus tăiat” a felvágottból, a laskaszűrő körülírását („apa trece, macaroane stai”) pedig talán jobban ismerjük, mint magát a román szót. De arra már kevesebben gondolunk, hogy ebből a kimeríthetetlen játékból olyan izgalmas kezdeményezések is születhetnek, mint a Hungaromânisme–Hungaromagyarázatok, amely grafikusok képzelőerejével társítva a Facebook közösségi portál után „élő” kiállítássá alakult.
Tegnap este a zsúfolásig telt Tein teaházban a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa programsorozat részeként az országban elsőként mutatták be a különleges, lefordíthatatlan magyar kifejezések és azok román megfelelőjéhez (illetve fordítva: román kifejezések magyar tükörfordításához) társított illusztrációkat, eddig ezeket kizárólag interneten lehetett elérni. A két hónappal korábban indult projekt kezdeményezői Alexandra Damian és Sugár Teodor Dávid, elmondásuk szerint spontán játékként vágtak bele az ilyen kifejezések gyűjtésébe, meggyőződésük, hogy a humor segít egymás megismerésében, az illusztrációkat több grafikus készíti, egyikük, George Roşu szintén részt vett a tegnapi eseményen.
Meghívottként az elmúlt időszakban több magyarbarát megnyilvánulásáról ismert Lucian Mîndruţă újságíró felvezetőjében a magyar–román kapcsolatokat, többség és kisebbség viszonyát taglalta. Mint kifejtette, a többség még nem jött rá arra, ha maga is élni kíván szabadságával, engednie kell, hogy a kisebbség is ezt tegye. December elsejei, a Romániában élő nemzetiségekkel szolidarizáló üzenetének történetét ecsetelve elmondta: amerikai ismerősével Erdélyt járva fedezte fel maga is, hogy mennyi mindent építettek a szászok, magyarok, és akkor döbbent rá, hogy Erdély legfontosabb értéke a sokszínűség, hogy meg kellene becsülni azokat a kisebbségieket, akik itt élnek. Ahelyett, hogy egymást szidnánk, jobb lenne, ha megismernénk egymást, és felütnénk egy könyvet a másik nemzet irodalmából – vélekedett. Mint fogalmazott, számára az ismeretlen érdekes, mert felfedezésre vár – utalt a rovásírásra is –, de figyelmeztetett: sokan vannak, akik számára az ismeretlen veszélyt jelent, és azért ellenségesek, mert nem ismernek. „Az ő nevükben bocsánatot kérni jöttem, jómagam azért vagyok itt, hogy jobban megismerjem önöket” – mondta, hozzáfűzve: azért dolgozzunk, hogy arra a kérdésre, miszerint kedveljük-e a románokat, minél kevesebb másodperc múlva hangozzanak fel az igenlő válaszok a magyarok köréből.
