A téli kényszerpihenő után egyre több háromszéki lovas vezeti ki lovát az istállóból, és elindul kisebb-nagyobb túrákra, hogy lova hátán és barátai társaságában élvezze a tavaszi napsütést és a megújuló természetet. Nagyon kritikus időszak a mostani, hiszen a hosszú téli pihenő után lovunk teljesítőképessége nem olyan, mint a múlt szezon végén. Tavasszal, a fokozatosság elvét szem előtt tartva, nem egész napos túrával kell kezdeni a lovaglást, hanem fokozatosan egy-, két-, majd háromórás kilovaglásokat kell beiktatni, mielőtt hosszabb távolságokra indulnánk.
Fizikai felkészültség
Természetesen, ha fedeles lovarda áll rendelkezésünkre a tél folyamán, ami nem túl gyakori Háromszéken, akkor kevesebb idő kell a felkészülésre. Ha nincs módunk télen rendszeres munkára fedeles lovardában, akkor futószárazással tarthatjuk formában négylábú kedvencünket. Erre a célra húszméteres átmérőjű trágyakört kell kialakítani egy futószárazásra alkalmas, egyenletes területen. A trágyakörön a talaj nem fog megfagyni, így ez biztonságos módja a rendszeres mozgatásnak.
A nyereg
Ha már a feltételek adottak, akkor oda kell figyelni a lovaglásra használt felszerelésre. Nagyon fontos, milyen nyerget használunk. A közhiedelemmel ellentétben nem az angol típusú sportnyereg vagy a westernnyereg a legalkalmasabb, hanem a bocknyereg (katonanyereg). Ugyanis ez nagyobb felületen fekszik fel a ló hátára (kb. 27 százalékkal), mint az angol típusú sportnyereg, és könnyebb a westernnyeregnél. Továbbá a bocknyeregnek magas a markamrája, így nem töri fel a mart, illetve jobban szellőzik a lónak a háta. Nyergeléskor a nyereg első kápája a marközépnél legyen, és a heveder egy tenyérnyire a ló könyöke mögött.
A nyeregalátét
Nagyon fontos a nyeregalátét is, hiszen az a feladata, hogy a ló izzadságát felszívja, és a sós izzadság ne maradjon a bőr felületén, mert irritálja azt, megduzzadhat, és feltörik. A legjobb az úgynevezett lópokróc, amit négy rétegbe kell összehajtani. A vastagabb pokróc jobban elosztja a súlyt a ló hátán. A négy rétegre tűrt pokrócot újrahajtogatva nyolc száraz felületet kapunk, így egyhetes lovas túra során is mindig van száraz felület a ló hátára. Az izzasztót, miután ráhelyeztük a nyerget, pár ujjnyira felhúzzuk, hogy szellőzzön a lónak a háta.
A heveder
A legmegfelelőbb a honvédségi zsinóros vagy a lovasboltokban is kapható, zsinórból font heveder, hiszen ezek nagy felületen fekszenek fel a ló hasára. A gurtnihevederek sem rosszak, de hirtelen száradáskor megkeményednek. A western-hevederek is megfelelnek a célnak, habár azokat vastag felrántószíjakkal rögzítik, ezért nem teljesen kompatibilis a bocknyereggel.
A kantár
A rövidebb túrákra megfelelnek az angol típusú kantárok, tört csikózablával. Nem javasolt a Pelhem- vagy nagy kantár, hiszen a hobbilovasok többsége nem használt ilyen típusú felszerelést. Hosszabb túrákon kétféle megoldás lehetséges. Az egyik, hogy rákantározunk a kötőfékre, és a kikötő szárat vagy a nyereghez erősítjük, vagy átvetve a ló nyakán, a másik végét szintén a kötőfékhez rögzítjük. Hosszabb lovas túrákon azonban a katonai felszerelés a legpraktikusabb. Az úgynevezett menetkötőféknél vagy kötőfékkantárnál a zabla rövid, láncos kelevézzel csatlakozik a kantárhoz (ezt a megoldást gyakran láthatjuk háromszéki falvakban fogatos lovaknál), amit egyszerű mozdulattal ki lehet csatolni kikötéskor, vagy adott esetben a pihenőknél etethetünk zabla nélkül.
A lovaglási technika
További gondot okoz az, hogy a westernfilmekből ellesett, előrevetett lábbal való lovaglás (székülésnek nevezett hibás üléssel) és a fokozottan hátra helyezett súly miatt a nyereg hátsó része feltöri a ló hátát. Téves felfogás az, hogy a western stílusban vagy a csikósokra hivatkozva előrevetett lábbal lovagolva, az ember és ló alkotta biomechanikai egységben ugyanazok az impulzusok keletkeznek lovaglási stílustól függetlenül. Ezért értelemszerűen a western stílusban meg a patraccal való lovaglásnál is a váll-csípő-saroknak függőleges vonalba kell esnie. Téves felfogásokat eloszlatván a szőrén való helyes lovaglásnak a tartása is ugyanaz, mint nyeregben. Tehát nem kapaszkodunk a sarokkal, ahogy azt látni a mindennapokban, hanem a sarkat leengedjük, és fokozott térdtámasz mellett a lábszár természetesen hozzásimul a ló oldalához. Továbbá hasznos gyakorlat a szőrén lovagláskor a könnyű ügetés, hiszen megfelelő hasítékon való támaszkodással szőrén is ki lehet könnyíteni ügetés közben. Annak érdekében, hogy a lónak a kétoldali izomcsoportját egyenletesen terheljük, ami nagyon fontos az energiatakarékosság szempontjából, könnyű ügetésben 10–15 percenként át kell ülni a másik kézre. Az a megoldás is megfontolandó, ami a lovasra nézve is takarékos, hogy nem minden második ütemre ülünk le, hanem minden harmadikra, ezáltal mindig a másik lábpárját és izomcsoportját terheljük a lónak.
Simon Lajos
(Forrás: Györfi-Villám András, A lovasturizmus kézikönyve, Budapest, 2001)
