Májusban már időszerű az előzetesen szabad levegőhöz és a közvetlen napfényhez hozzászoktatott, vagyis megedzett, saját előállítású vagy vásárolt zöldség- és virágpalánták kiültetése állandó helyükre. Ez a szokásos palántázás, aminek helyes elvégzése a palánták tovább nevelkedésének az alapja. Régebben a legtöbb kertészkedő maga nevelte a zöldség- és virágpalántákat. Manapság olyan nagy a kínálat a piacokon, kertészetekben, hogy érdemes megbízható helyről beszerezni.
A palántavásárláskor több szempontra oda kell figyelni, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a kertünkben elültetett palánta megfelelően fejlődik, sok és minőségi termést hoz. A palánta legyen zömök, nem megnyúlt, a levelei legyenek sötétzöldek, frissek, a szára vastag, erős, a gyökérzete dús, fehér. A kiültetésre érett paprika-, paradicsom-, uborkapalántán lehetőleg legyen egy-két virág is.
Bármilyen jó minőségű palántát ültetünk, eredmény csak akkor várható, ha a helyét alaposan előkészítjük, vagyis ősszel felásott, szántott, megtrágyázott talajba kerül.
Legyen tápláló a talaj
A nem elég gazdag tápanyagtartalmú talajokon a kifejezetten tápanyagigényes zöldségnövények, mint a káposztafélék, a paprika, paradicsom, tök, palántázás előtt tápanyagfeltöltő trágyázást igényelnek. Egy négyzetméterre számítva fél-háromnegyed vizesvödörnyi vagy 5–8 kg érett istállótrágyát szórjunk ki. 2,5–5 dkg szuperfoszfát vagy ugyanennyi kálisó, esetleg kénsavas káli és 1,5 dkg pétisó, valamivel kevesebb ammónium-nitrát műtrágya is megfelel, minél egyenletesebben elterítve a talajfelszínen. Még jobb, ha a műtrágya-adagolás kiegészül érett komposzt négyzetméterenként ugyancsak mintegy jó vizesvödörnyi mennyiségének elterítésével. A kiszórt trágyát lehetőleg 12–15 cm mély ásással, mély kapálással forgassuk a talajba.
Palántázáskor a talaj porhanyós, sima felszínű és gyommentes legyen. A palántázást megelőző előöntözés akkor szükséges, ha a talaj száraz és omlós, az ültetőfával belefúrt lyuk a fa kihúzása után beomlik. Ilyenkor legalább a palántasorok helyét meg kell öntözni annyira, hogy a felső, száraz talajréteg nedves legyen. Ez a palántázást fél-egy órával előzze meg, hogy utána a föld ne ragadjon a palántázáshoz használt ültetőfára.
A helykijelölés sorvonalazással a legmegfelelőbb. Gyorsabb a munkaművelet sorvonalzóval, ami fagereblyeszerű szerszám. Többnyire elegendő csak hosszirányban meghúzni a sorokat. A sorokon belül a tőtávolságok már becsülhetők, szemmértékkel is elég jól betarthatók.
A palánták tárolása
A palánták tárolása hosszabb ideig is lehetséges, de sohase állítsuk vízbe. A nedves földdel kiszedett palántákat nyirkos újságpapírba és műanyag fóliába csavarjuk be. A befülledés elkerülése érdekében a csomagolás felül maradjon nyitott. Így rakjuk le pincébe vagy kamrába, esetleg más hűvös helyre. Ha időközben szükséges, csak a gyökereken lévő földet nedvesítsük, öntözzük. A levelek lehetőleg ne legyenek vizesek a tárolás alatt se, mert úgy rövid időn belül befüllednek, és a kiültetés után napégést kaphatnak. A nedves ronggyal becsomagolt gyökerű, illetve műanyag fóliába burkolt palánták viselik el a legjobban a szállítást is.
Használjunk ültetőfát
A kézi palántázás földlabda nélküli, vagyis szabad gyökerű, illetve szálas palánták esetében viszonylag egyszerű. A legkönnyebben megfelelő ültetőfával palántázhatók. A palántázófát szúrjuk a talajba olyan mélyen, amilyen hosszú a palánta gyökérzete. Forgatva szúrjuk le és húzzuk ki. Ezáltal a kialakított lyuk peremén a talajszemcsék rendeződnek, tömörödnek, és nem hullanak vissza a lyukba. A palánta gyökerei a keletkezett lyukba természetes helyzetükben álljanak, ne hajoljanak vissza. Az elegendő földdel felszedett palánta elhelyezése is könnyebb, mert gyökereit a rátapadó föld súlya lefelé húzza. A palánta elhelyezése után az ültetőfával ferdén mellé kell szúrni úgy, hogy az előző és a mostani szúrás hegye egybeessen. A ferdén leszúrt ültetőfával először alulról, majd felülről a földet a palánta felé, a gyökereihez kell nyomni, hogy közöttük nagyobb légüregek ne maradjanak. A visszamaradó kis lyukat pedig be kell ütni az ültetőfával, de csak annyira, hogy egy kis mélyedés még maradjon a palánta mellett, ami a benne meggyűlő vizet levezeti a gyökerekhez.
Öntözzünk bőségesen
A palántázás utáni beöntözés még a palánták meglankadása előtt történjen meg úgy, hogy az öntözővíz a gyökerekhez iszapolja a talajt, kellően bő vízsugárban. Legjobb minden egyes tőhöz külön-külön juttatni vizet öntözőkanna rózsa nélküli csövéből vagy tömlőből. Jó beöntözéskor a kizúduló vízsugár odatoccsan a palánta tövéhez, és ütésszerűen bemossa a talajrészecskéket a gyökerekhez. Kannával, folyamatosan haladva, a locsolgatás nem sokat ér. Még kevésbé jó a kikerült palántákat kannarózsán keresztül öntözgetni. A szükséges vízadag három-öt deciliter palántánként.
A vízvesztés ellen – mindenekelőtt a felületi cserepesedésre, a kiszáradásra hajlamos talajon – az elültetett palánták tövéhez vékony rétegben húzzunk száraz földet. Föld helyett kisebb-nagyobb műanyagfólia-darabok is elteríthetők a talajfelszínen, gallérszerűen, a palánták töve körül. Még jobb a palánták töve köré vagy az egész felületre elteríteni összegyűjtött lombot vagy lekaszált füvet, mert így csökkentjük a talaj vízvesztését.
A palánták pótlása céljából érdemes a többiekkel együtt néhánnyal többet kiültetni, majd szükség esetén, ezek földlabdás áthelyezésével és alapos beöntözésével, ebből a tartalékból pótolni a kipusztultakat.
(Az Ezermester és a Bálint Gazda Honlapja alapján)
