„Medvehagymának hitte a gyöngyvirág levelét az 54 éves székesfehérvári bokszedző (aki vegetáriánus lévén gyakran fogyasztotta a medvehagyma levelét), most nagy adag gyöngyviráglevelet aprított a reggeli rántottájába, amitől rosszul lett, majd a mérgezés következtében előállt szívritmuszavar a halálát okozta.” (Tévé- és újsághír május hetedikén)
„Ötéves kisfiú kiitta a pohárból azt a vizet, amelyből az édesanyja kivette az elfonnyadt gyöngyvirágot. A kisfiú a vízbe oldott méregtől meghalt.” (Újsághír a napokban)
A májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis L.) az a májusban-júniusban lombhullató erdeinkben levelet, majd virágot hajtó évelő növényünk, amely kellemes illata miatt mindenütt kedvelt. Gyöktörzsszerű föld alatti szára hamar terjed, ha biztosított számára a nyirkos talaj. Szívesen telepítjük virágos kertjeinkbe, többnyire a kerítés árnyékába. Apró, harangocska alakú fehér virágai a virágszáron egy irányban csüngnek, illatuk messze jelzi jelenlétüket. Két, széles csúcsba keskenyedő tőlevél fogja közre a virágszárat (a medvehagyma levelei kisebbek, keskenyebbek, levéltestük vékonyabb, nem annyira merev, mint a gyöngyvirágé).
Az augusztus-szeptemberben megjelenő piros bogyótermése szintén mérgező. Drogját szárítva (convallariae herba) kellő óvatossággal, orvosi ellenőrzéssel használták és használják szívizomgyengeség esetén. Több, mintegy negyven – ma már ismert – szteroid-glikozidát és szteroid-szaponinokat tartalmaz. Szívre, az utóbbi pedig az emésztőrendszerre ható erős méreg. A gyógyszeripar kivonatát szívgyógyszerek készítésére hasznosítja. A szteroid-szaponinjai régebb a tubák tüsszentőporában szolgálták az urak tubákolásának kevésbé ízléses szokását.
Mivel mind a medvehagyma, mind a gyöngyvirág azonos életfeltételeket kedvel, sőt, egymással kevert állományban is előfordul, ajánlott a gyűjtéskor, utcai, piaci árusoktól vásárolva a kellő óvatosság!
