Farcádi Botond
Szeretnék jóhiszemű lenni. Olosz Gergely lemondása okainak megértésében is.
Mert milyen rossz érzés lehet támadások kereszttüzébe kerülni, amikor az ember csak munkáját végzi! Mennyire fájhat, amikor rosszindulatú pletykákat terjesztenek róla csak azért, mert azt teszi, amiért megválasztották: minden szálat megmozgatva, hosszú idők során felhalmozott kapcsolati tőkéjét kihasználva külföldi befektetőt vonz Háromszékre!
Hogy aztán a háládatlan közösség, azok, kikért önfeláldozó módon mindent megtett, orvul hátba támadják, csapatát, pártját sem kímélve.
Csakhogy hiába keresem, nyomát alig találom e lejáratásnak. A tervezett rétyi faipari beruházás élénk vitát váltott ki ugyan, elhangzottak érvek ellene és mellette, felmerültek kérdések, aggályok – de Olosz Gergelyt e vita során oly nagyon nem támadták. Annyira legalábbis semmiképp, mint amikor évekkel ezelőtt a román sajtó azért állította pellengérre, mert egyszerre vette föl képviselői és állami ügynökségvezetői bérét. Vagy tavaly, amikor csúszópénz elfogadásának gyanúja merült fel, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pedig vádat emelt ellene. Mindez nem rendítette meg a háromszéki honatyát, nem aggódott különösebben az RMDSZ megítélése miatt sem, olyannyira, hogy tavaly újból parlamenti mandátumért szállt versenybe, és el is nyerte azt.
Meg aztán tudjuk azt is, közéleti szereplőnek bizony vállalnia kell a nyilvánossággal járó kockázatokat. Hogy az emberek beszélnek róla, hogy lesznek, akik jót, de lesznek olyanok is, akik rosszat mondanak róla. Választott politikusnak pedig alkalomadtán le kell nyelnie, hogy támadások érik – ha igazáról meg van győződve, ha nincs kétsége afelől, hogy tettei a közösség javát szolgálják, akkor bizony ki kell állnia elvei mellett, meg kell próbálnia a maga oldalára állítani a kétkedőket is.
Olosz Gergely nem így járt el. Hagyott csapot-papot, Háromszék felvirágoztatásának oltárán feláldozott hősként vonult vissza a parlamentből. Közben határozottan cáfolta, hogy döntésének bármilyen köze lenne a korrupciós ügyében a legfelső bíróságon zajló tárgyaláshoz, elmondása szerint a per voltaképpen meg sem kezdődött. Csakhogy, mint a testület honlapjáról kiderül, éppen mára tűztek ki újabb tárgyalást az eddigi halasztások után. És amint a Gândul portál írja, vádlott-társai beismerő vallomást akartak tenni. Ami felgyorsítaná a bírák döntését. Pont azokét, akik Adrian Năstase volt miniszterelnököt börtönbüntetésre ítélték. Lemondása után viszont ügye visszakerül alapfokra. Ismerős e módszer? Dan Voiculescu volt szekus besúgó például jó ideje így odázza el a bíróság döntését.
De szeretnék jóhiszemű lenni...
