Néhány hete, amikor a készülő sepsiszentgyörgyi vadászati múzeumról írtam riportot, a helyszíni szemle és a Sárkány Árpáddal való beszélgetés alapján már körvonalazódott: valami nagyszerű dolog készül. Arról azonban, hogy mi is született egy makacs és kitartó ember elképzeléséből, csak tegnap győződhetett meg – a szó szoros értelmében ország és világ. Hiszen a (hivatalos nevén) Székelyföldi Vadászati Kiállítás – mely felirat immár a műemlék Bene házon is hirdeti az épület rendeltetését – tegnap délutáni avatóján nem kisebb személyiségek vettek részt, mint Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese (úgy is, mint a Magyar Vadászati Védegylet elnöke), vagy Dieter Schramm, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács tiszteletbeli elnöke.
Az immár teljesen berendezett kiállítás avatását Sárkány Árpád, a múzeum ötletgazdája, a kiállított tárgyak többségének adományozója tárlatvezetése előzte meg, mely nemcsak az alkalmi eligazító szakértelme által vált különleges eseménnyé, de ragaszkodása, elhivatottsága révén is.
Ami a múzeumban mától a nagyközönség számára is látható, azt leírni kár lenne – megnézni nem csak ajánlott, de – és ez legfőképpen a középiskolák biológia, földrajz szakos tanárainak szól, hiszen akár tanóra tartására is alkalmas terem várja a csoportokat – kötelező is lenne. És, természetesen, nemcsak a diákokat érdemes elvinniük a Bene-házba a pedagógusoknak, hanem szülőknek, nagyszülőknek gyermekeiket, unokáikat is: minden korosztály talál számára érdekeset, ha nem preparátumot, hát régi iratokból szemelvényeket, ha nem többszörösen díjnyertes trófeákat (hogy csak két példát említsünk: a világ első tíz legnagyobb szarvasagancsa közé sorolt kommandói trófea, vagy az ugyancsak világviszonylatban a legnagyobbak közé tartozó barnamedve bőre), hát vadászattal kapcsolatos műtárgyakat. És a lézerpuskás virtuális vadászat mindenki számára élmény.
Az intézmény avatóját stílszerűen a rétyi fúvósok Vadászindulója nyitotta, Antal Árpád polgármester ünnepi beszédében kiemelte, a vadászati kiállítás létrejötte, akár más nagyszerű megvalósítások, egy nagy álommal kezdődött, kivitelezésében sok jó ember segédkezett, de számos kerékkötő is hátráltatta. Áprily Lajosnak Az irisorai szarvas versét Nemes Levente színművész előadásában hallgathatta meg az avatóra összegyűlt nagyszámú közönség, majd Semjén Zsolt vetette fel, a vadászok felmérik a sepsiszentgyörgyi kiállítás értékét, de ki nem vadászember, joggal kérdezheti: mi végre? Ez mindannyiunk öröksége, a magyarság az Ázsiából magunkkal hozott vadászatra mindig is hungarikumként tekintett, és ez itt, a Székelyföldön különösen érvényes, ezért e csodálatos értéket nem eldugni, de felmutatni kell – mondta.
Mintegy gondolatát folytatva, Ioan Vasile Abrudan, a brassói Transilvania Egyetem rektora szintén a vadvédelem és a természetvédelem fontosságát emelte ki, akárcsak Dieter Schramm, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács tiszteletbeli elnöke, aki a vadászat kulturális, ökológiai és gazdasági vonzataira is rávilágított, kifejtve, a vadászat kulturális örökség. A kiállítás pedig nem halott csontok gyűjteménye, hanem az a hely, ahol a fiatalok megtanulhatják, hogyan működik a természet, és legfőképpen azt, ha nem ésszerűen használják, hát elveszítik a természeti örökséget.
A Székelyföldi Vadászati Kiállítást az idén március 15-én teremtett hagyomány szerint aranysávos kék szalag átvágásával nyitotta meg hivatalosan Semjén Zsolt és Antal Árpád.