Az emlékezés figyelemfelhívás is: ne engedjük, hogy a rosszak még egyszer háborúba kényszerítsenek, s fiataljaink, családapáink elvesszenek, és az itthon maradt ártatlanok szenvedjenek mindhiába – hangzott el többször is tegnap Nagybaconban, amikor a két világégésben elhunyt 147 honvéd áldozatvállalása előtt hajtottak fejet.
A református templomban Molnár Sándor lelkész a pünkösd üzenetéről szólt, majd az emlékezők a Kós Károly tervezte református művelődési házhoz vonultak, hogy a falán elhelyezett Nagybaczoni Nagy Vilmos-emléktáblánál leróják kegyeletüket a faluhoz ezer szállal kötődő egykori honvédelmi miniszter emléke előtt. A Benedek Elek Művelődési Egyesület elnöke, Bardocz Réka a diákok segítségével idézte fel a nehéz időkben is emberséges magatartást tanúsító államférfi alakját, szóltak a sokak számára évtizedek múltán is emlékezetes nagybaconi látogatásáról is. A főtéri emlékműnél Simon András polgármester tapssal köszöntötte a jelen lévő négy öreg bakát. Beszédében az egyszerű emberek kötelezettségéről szólva úgy fogalmazott: bár nehéz volt elhagyniuk családjukat és szülőföldjüket, a haza érdekében vállalták, hogy vérük hullatásával is szolgálnak. Nagy Kinga történelemtanár az értelmetlen háborúra tért ki, mondván: győztesek csak a kirobbantóik, a politikusok lehetnek. Bereczki László nyugalmazott református lelkipásztor az emlékmű befejezéséről szólt. Felidézte, amint 1990 első napjaiban Benedek József sugallta, hogy a félbe maradt emlékműre gondot kellene fordítani, majd a közadakozás megszervezését elevenítette fel, végül az 1991-es avatás napjáról beszélt. „Zuhogott az eső, de mégis szép volt. Szép, mert fogadalmat tettünk, nem leszünk közömbösek hőseinkkel és a hazatérő bakáinkkal szemben, s minden pünkösd másnapján újból összegyűlünk emlékezni” – mondotta.
Simon András polgármester a jelen lévő öreg bakákat virággal és könyvvel lepte meg, majd Benedek József és Balogh András emlékezett a háborúban átéltekre, ajándékképpen pedig katonadalokat énekeltek.
