Nevéhez fűződik a közel háromszáz adást megélt, később az átszervezés áldozatául esett Élő népzene műsor, de jelen volt a Tálentumban, az Összképben, a Kézjegyben, az Etnoklubban, a Tükörben, és a népi vonal mellett egyre inkább elismertté vált zeneszerzőként is. A kolozsvári származású Könczei Árpád januártól szabadúszó, jelenlegi munkái egyike a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttessel előkészületben lévő, A banda című táncos paródia. A visszatért koreográfus-rendezőt rövid visszapillantásra kértük.
Könczei Árpád a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Mű­velődési Házában 1984-ben indította el négy párral a Néptáncstúdiót, amely az 1990-ben alakult hivatásos néptáncegyüttes előszobájaként, az országban elsőként vitte színpadra az adatközlőktől eltanult hagyományos táncokat úgy, ahogy azt falun táncolták, felhagyva az addigi művies gyakorlattal.  A Háromszék Táncegyüttesnek kezdettől művészeti vezetője, 1992-től 1995-ös távozásáig igazgatója is volt.
Könczei Árpád: Az együttes működését a színházi modell alapján képzeltem el, tehát műszaki személyzettel, a megfelelő infrastruktúrával és természetesen a táncosok képzésével, utóbbi sajnos, a mai napig nem valósult meg. Több beadványt írtam akkor a megyének a gondok orvoslása érdekében, de nem sikerült ezeket megoldani. Ma is fontos szakmai probléma, hogy nincs táncosképzés. Úgy, ahogy van zeneiskola, képzőművészeti iskola, kellene lennie táncszaknak is, de csak balettiskola van, ott sincsenek magyar osztályok, és ezek amúgy sem helyettesítenék a táncoktatást. Hát lehet úgy filharmóniát létrehozni, hogy az utcáról behozzuk az embert, és azt mondjuk, jaj de jó, hogy van két füled, megtanítunk hegedülni? A táncot gyermekkorban kell elkezdeni. Erdélyben a mai napig nincs táncos végzettségük a táncosoknak, borzasztó alacsony a bérük, ezért elmennek, gyakori a váltás, folyamatosan amatőrből kell profit képezni... Ez az én időmben is így volt, én ebbe belefáradtam, ezért mentem el.
– Elsősorban a népzene és néptánc műfajában  dolgoztam, de amire a leginkább büszke vagyok, a művészeti-kulturális műsorok, mint a Tálentum-sorozat és azok a portrék, amelyeket készítettem. Dolgoztam az Összkép című kulturális műsorban is, majd a Kézjegyben, a Tükörben – tulajdonképpen a kultúra különböző ágazatairól készítettem kultúrával kapcsolatos műsorokat. Hét évig voltam felelős szerkesztője az Élő népzenének, televíziósként így lettem a legismertebb. Tizenhét év alatt többször kértem írásban a televízió vezetőségétől, hogy készüljön külön táncművészeti műsor is, hisz az Élő népzenébe nem lehet például dzsesszbalettet bemutatni. Közel háromszáz adás született, jártunk szerte Kárpát-medencében, bemutattuk az összes táncházzenekart, énekeseket, táncháztalálkozókra mentünk. Egyszer a vezetőség kitalálta, nyissunk a populárisabb, a világzene irányába. Annak is én lettem a felelős szerkesztője. Az Etnoklubba nagyon jó zenészeket hívtam, egy darabig jól ment, de az összevont közmédiában tavaly ezeket a műsorokat megszüntették, most a honlapon sem lehet megtalálni az Élő népzenét. Beindult a Felszállott a páva vetélkedő, azt mondta a vezérigazgató-helyettes tavaly novemberben, a két Páva között kellene folytatni az Élő népzene műsort, és erre januárban elbocsátottak. Negyvenéves a magyar táncházmozgalom, Erdélyben harmincöt, az UNESCO szellemi örökséglistára vette a módszert, és most éppen a népzenei műsorokat dobják ki a tévéből. Azt mondják, nem maradt népzenei műsor nélkül a tévé, mert ott a Felszállott a páva. Szerintem az évente megrendezett vetélkedő nem helyettesíti a rendszeres heti jelenlétet.
– A Száz évig című, nagy sikerű előadás után, amelynek forgatókönyvét Csongor öcsémmel közösen írtuk, és amelyben a kalotaszegi muzsikusoknak, köztük is Fodor Sándor Netinek állítunk emléket, most újabb olyan előadást rendezek a Háromszék Táncegyüttesnél, amelynek szintén a Heveder zenekar a főszereplője. Egy magyarpalatkai, mezőségi lakodalmat mutatunk be a zenészek szemszögéből. A címe: A banda, és azt akarom üzenni az előadással, hogy a mellettünk lévő értékeket  jobban kellene becsülni. Ezenkívül jelenleg a Nagyvárad Táncegyüttessel dolgozom, László Csaba rendezéséhez kellene írni kísérőzenét. A váradi előadás címe: A Billa, nagyon morbid darab, Zsidó Ferenc udvarhelyi szerző novellája. Egyelőre a piacból kell megélnem, remélem, lesznek meghívások, és amit tudok, azt átadhatom ott és azoknak, akik engem választanak.