Hallucinogén, kéjkel­tő (afrodiziákum), pszichomotoros nyugtalanságot kiváltó hatása és más agyi tünetekkel, károsodással járó izgalmi állapot miatt a mérgezett emlékeztet a „bolond” emberre (ógörög „bolinda”, mások szerint szláv eredetű szóból, akárcsak a „beléndek”). Történelmi jelentősége (boszorkányzsír, szerelmi bájital stb.) a középkor varázslataival függ össze, mivel hatására zavarttá vált a viselkedés és beszéd, hidegrázással váltakozó görcsös állapotba került a mérgezett. Ezt az állapotot különösen három alkaloida, a hioszciamin, a szkopolamin és az atropin váltja ki kuma­rinokkal, flavonoidokkal együtt. A növény minden része súlyosan (+++) mérgező. A gyógyszeriparban és a homeopátiás gyógymódhoz a levelekből vonják ki a hatóanyagokat.
A kórószerű, 40–60 cm magas növény ragacsos, szőrös levelei szabálytalanul karéjosak. Tövükben kis füzérekben találhatóak a piszkossárga színű, erein barnás-lilásan színezett, forrt ötszirmú virágai. Májustól augusztusig virágzik. Korsó alakú, burokban kialakult toktermésének fedele beéréskor felpattan, és a mákszemnyi barna magvak szétszóródnak. A nitrogénben, szerves anyagokban gazdag talajt kedveli. Régebb a szántóterületek jellegzetes gyomja volt, ma már csak inkább ösvények mentén, trágyázott helyeken fedezhetjük fel.
Mindenütt, ahol erről a növényről, vegyi összetételéről és mérgező hatásáról szó esik, találkozunk a homeopátiás orvoslás kifejezéssel. A „hasonszenvi gyógymód” lényege, hogy a „hasonlót hasonlóval”, azaz a mérgezés okozta betegségek úgynevezett potenciált, tehát gyengített, de a kiváltóval azonos vegyületekkel gyógyíthatóak. Régi gyógymód. Ér­vényessége ma vitatott (téves megfigyelésen alapul?), bár szakkönyvekben és gyógyászati ajánlatokban találkozunk ezeknek a szilárd és folyékony halmazállapotú gyógyszereknek a javallatával. Mindenesetre, a gyógyszeripar több légúti és emésztőrendszeri betegség gyógyítására alkalmas gyógyszert állít elő a beléndek felhasználásával (illetve a jelzett anyagok szintetizálásával).