A kérdés egyáltalán nem szónoki, sőt! A politikusi populista nagyáriákban annyiszor elképzelt, de mégis körvonalazatlan jövőnk s bizonyos értelemben Románia lakosságának sorsa is függ attól, hogy a sarkalatos, az életünk minden vonatkozását érintő kérdésekben – a személyiségi jogoktól a közigazgatási átszervezésig, az államformáig s a nemzetiségi jogokig – milyen álláspontot foglal és fogalmaz paragrafusokba az új alaptörvény.
Befejezte munkáját az alkotmánymódosító fórum is, Cristian Pârvulescu, a román Helsinki Bizottság elnöke szerint ötven találkozót rendeztek különféle civil szervezetekkel, s több mint négyszáz alkotmánymódosító javaslatot összesítettek, amelynek nagy része a személyiségi jogokra, a közigazgatási átszervezésre és az állampolgári kötelezettségekre vonatkozik. A parlamenti pártok is megfogalmazták álláspontjukat, de egységes módosító indítványt az alakulatok közül csak az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek nyújtottak be. A két háznak szeptemberig kell elfogadnia az alkotmány módosításait, bár egyelőre nem világos, mi módosul és hogyan. Ha a parlamentben kétharmados többséggel megszavazzák a módosításokat, októberre írhatják ki a népszavazást, hiszen az új alaptörvényt csak a referendum hitelesítheti – a parlamentben el is fogadták, hogy az eddigi 50 százalék helyett 30 százalékos legyen az érvényességhez szükséges részvételi arány.
A szociáldemokrata–liberális pártszövetség, úgy tűnik, legalább egy kérdésben közös nevezőre jutott. Sok zavart támasztott az elmúlt évtizedekben az, hogy nem volt világos, elnöki vagy parlamentáris köztársaság-e Románia. A két elem keveredett, s a joghézagokon nagyon sokszor az alkotmány hivatott értelmezői is egymás elképedt arcába meredhettek.
A mostani elképzelések szerint szűkülne az államfő és erősödne a parlament hatásköre, mintha a parlamentáris köztársaság irányába mozdulnánk el. Az elnököt nem öt-, hanem négyévenként választanák, és kötelező lenne a legtöbb parlamenti mandátumot elért párt vezetőjét megbíznia kormányalakítással. Ezenkívül a kormányfő képviselné az országot az Európai Unió ülésein, az államfő csak a biztonságpolitikai és külpolitikai fórumokon. A Legfelsőbb Bírói Tanácsnak ezentúl csak bírák lehetnének a tagjai, és a civil szervezetek két tagot jelölhetnének.
Ennyit már lehet tudni, más minden bizonytalan, az ország területi-közigazgatási átszervezése is, amin pedig nagyon sok múlik. Csak remélni lehet, hogy a civil szervezetek vagy az RMDSZ javaslatai közül valamit elfogadnak – ők tagadják Románia egységes nemzetállamként való definiálását, megszüntetnék a prefektúra intézményét, erősítenék az önkormányzatokat, erőteljesen mozdulva el a decentralizáció irányába, kiemelve a nemzeti kisebbségek államalkotó szerepét.
