Réz Nóra Melinda, Plugor Sándor Művészeti Líceum: „Azért vagyok itt, mert szeretném visszakapni a pénzemet.” Kiss Éva Zsuzsa, másodéves egyetemi hallgató: „Én is voltam ebben a helyzetben középiskolás koromban, amikor nem adták vissza a bérletpénzünket, ezért támogatom most a diákok kezdeményezését.” Jenei Szabolcs, Puskás Tivadar Szak­középiskola: „Kisboronyóról ingázom, havonta százhetvanhat lej a bérlet, nehéz összeszedni ezt a pénzt a családnak, és ebben az évben nem kaptunk semmit.” Raluca Popica, Mihai Vitea­zul Főgimnázium: „Én Előpatakról ingázom, száz lej a havi buszbérlet, de vannak, akik még távolabbról utaznak naponta, vagy ketten jönnek egy családból, így ha most sem kapjuk meg a pénzünket, folytatjuk a tiltakozást.”
Zsigmond Andrea, Mihai Viteazul Főgimnázium: „Hidvég­ről járok be naponta Sepsiszentgyörgyre, jelenleg százharminc lej a bérlet, de havonta drágul, és nagyon nehéz előteremteni ezt az összeget. Nem kellett hiányoznom, mert szüleim mindent megtesznek, hogy kifizessék a bérletemet, ha kellett, kölcsönkértek, vagy később fizettünk, de eddig még tudtam járni iskolába, nem tudom, ezután hogy lesz.” És folytathatnánk a sort a Háromszék kérdésére adott többi válasszal, amelyeket tegnap a sepsiszentgyörgyi utcai felvo­nulás alkalmával hallottunk a tüntető diákoktól.
Egyesek fehér blúzban, fehérre festett arccal je­len­tek meg az Erzsébet parki gyülekezőnél, többen táb­lákat hoztak magukkal Adják vissza a pénzünket! és más hasonló felirattal. A hét hónapos ingázási költségek visszafizetését követelő diákok a megyei tanfelügyelőség elé vonultak, ahol az oktatási minisztériumot jelképező, fekete szégyentáblát vontató szekérről olvasták fel beadványukat és néhány személyes levelet: „Fél éve nem kaptam meg a bérletpénzem. Na­ponta 15 km-t ingázom, családommal egy fizetésből élünk, havi 850 lejből, csak édesapám dolgozik, test­vérem is ingázó.” „Nyáron melegben, télen hidegben állok két órát, hogy iskolába mehessek. Önnek, mi­niszter úr, vannak gyermekei? Nem kívánom nekik ezt a sorsot. Én tizedik osztály után nem tudok tovább­tanulni, mert nincs, amiből szüleim fizessék az ingázásom. Ha nem tudja megoldani 200 000 szegény di­ák problémáját, mondjon le!” Az összegyűlt, közel száz­ötven diák egyszerre röpítette papírrepülőit a tanfelügyelőség udvarára, majd egyenként a kerítésre tűz­ték leveleiket, köztük a következőt is: „Én szegény családból származó, falusi diák vagyok. Szeret­ném a közeljövőben tanulmányaimat folytatni egy mű­­szaki egyetemen, de a terveim megvalósítása csak akkor lehetséges, ha befejezem a líceumot. Kérem, té­rítsék vissza a bérletpénzemet, mert ha nem, nem tudom befejezni a XII. osztályt anyagi problémák miatt.”
A békés tüntetés után, amelyhez hasonlót tartottak Kézdi­vásárhelyen, Baróton (itt voltak a legtöbben) és Kovásznán is, a diákok átadták  beadványaikat a megyei főtanfelügyelőnek, és békésen elvonultak azzal az ígérettel, ha nem kapják meg visszamenőleg hét hónapra az elmaradásokat, folytatják a tiltakozásokat iskolában, utcán, hivatalok előtt.
A tüntetés után tartott sajtótájékoztatón Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta: jogosnak tartja a diákok tiltakozását, de most már megnyugodhatnak, mert az országos szintű 50 millió lejes tartozásból az oktatási minisztérium tegnap 30 millió lejt átutalt a megyéknek, ebből  Kovászna megye 517 ezret kapott (az elmaradások 22 százaléka), ma szétosztják az érintett iskoláknak, és tanév végéig a tartozás többi részét is megkapják.