Dimény János az 1990-es névváltoztatás jelentőségét emelte ki, mondván: Baróti Szabó Dávid neve tanárt és diákot egyaránt kötelez, hiszen értéket közvetít, s szellemi utat jelöl ki. Az iskolaigazgató reményét fejezte ki, a felnőttkor küszöbére lépő diákok megtalálják helyüket, s nemzetük hasznára válnak tehetségükkel, munkájukkal. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az új életszakaszra hívta fel a figyelmet: nem könnyű elkezdeni, s még nehezebb folytatni, de a holnap reményével szívünkben érdemes küzdeni. A tanfelügyelőséget képviselő Farkas Csaba előbb magyarul, majd a román végzősöket megszólítva kívánta a diákoknak, érjék el kitűzött céljaikat, a tanároknak pedig az éveken keresztül kifejtett munkájukért mondott köszönetet. Márton Árpád képviselő az iskolai oktatás tizenkét évében a gyermekekben végbement változásokról, a felnőtté válásról szólt, végezetül azt kívánta, maradjanak továbbra is összetartók, egymást ne veszítsék szem elől, s életüket egymásra odafigyelve éljék. Ágoston Mátyás XI. osztályos tanuló a középiskolában kialakult örök életű barátságokról szólt, s elköszönő társainak azt kívánta, bízzanak abban, hogy hittel és kitartással céljaik elérhetőek. A végzős nemzedék részéről Rancz Annamária búcsúzott az iskolától és a tanulóévektől. Mint mondotta, a „négy küzdelmes, de boldog év” hatalmas szerepet játszott abban, hogy gyermekből felnőtté váltak, s megvalósításra váró álmokat kaptak. Köszönetet mondott tanáraiknak is az odafigyelésért: jó irányba való terelgetésüktől váltak céltudatos fiatalokká.