Árvák, félárvák, csonka családból származók vagy elhagyott gyermekek kapcsolódtak be az oktató-nevelő jellegű tevékenységekbe, a  játékos megközelítés pedig eredményes módszernek bizonyult, a kezdeti félelmek, korlátok fokozatosan oldódtak, így ma már sok gyerek második családjaként tartja számon a pénteki találkozók résztvevőit és az oktatókat, bensőséges hangulat alakult ki, sokan úgy tartják, haza jönnek – sorolta Furus Levente. A fokozott érdeklődés miatt a Lábas Házban  található iroda hovatovább kicsinek bizonyul, nagy szükség volna tágasabb helyiségre, irodára, valamint saját konyhára is, ahol a gyermekek közösen tanulhatnának főzni – fejtette ki a Turul-iroda elnöke –, a szükséges erőforrások hiányában ugyanis nem növelhető a célcsoport létszáma.
A kör tevékenységei folytatódnak, hisz a gyermekek igénylik, s továbbra is cél, hogy olyan gyakorlatias információkat adjanak át, sajátítsanak el, melyeknek hasznát veszik a mindennapi életben. Ennek kapcsán hangzott el: egy közeli faluban kisebb földterületet is birtokba vennének, hogy a gyermekek kertészkedhessenek is.
Ádám Károly – aki két másik oktatóval önkéntesként vezeti a foglalkozásokat – úgy vélekedett, szükség volt olyan kör­re, ahol nem a jó iskolai eredményekért hajtanak a diákok, hanem mindenki szabadon, a saját tempójában tud dolgozni, és nem kell az osztályzástól tartaniuk. A kis csoport tagjai érezhetően fejlődnek – fűzte hozzá –, így azért is fontosnak tartja a te­vékenységek folytatását, mert a gyermekek oktatóikhoz, egymáshoz is ragaszkodnak, egyfajta barátság alakult ki köz­tük. Megnyílnak, és gondjaikról, problémáikról is tudnak beszélni, oktatóik pedig úgy alakítják a családias környezetben zajló, készségfejlesztő tevékenységeket, hogy azokra egyúttal megoldást is keressenek.