Csendre, nyugalomra vágyott, s mindezt megkapta a kis faluban, ahol – még ha sokan különcnek is tartják – nagyon jól érzi magát, nem akar elköltözni Háromszékről.
Elmondta: amikor még Békéscsabán lakott, nagyon sokszor járt Er­délyben, a kezdeti időszakban csak Aradra lá­togatott el hétvégeken, majd a Székelyföld következett. A legtöbbet Marosvásárhelyre járt, ahol sok barátra tett szert. Ritkán Háromszéket is felkereste, ahol néhai Baász Imrével és Kopacz Attilával ismerkedett meg. Utóbbival járta be a vidéket, házat keresve jutottak el Ikafalvára.
Elmondása szerint a faluban kezdetben gyanakodva fogadták. Idekerülése óta sem hagyott fel a népművészettel, amit a hetvenes években kosárfonással kezdett. Hírnevét azonban francia receptek alapján, tehén- és kecsketejből készített sajtkülönlegességeivel érdemelte ki. Feltűnt neki, hogy sok ikafalvi állattartó gazdának nincs, mihez kezdenie a tejjel, sokan a sertéseknek adták. Évekkel ezelőtt senkit nem érdekelt a sajtkészítés, de a véletlen úgy hozta, hogy találkozott egy kézdivásárhelyi sajtkészítővel, aki fantáziát látott az „üzletben”. Bakos Ferenc kiutazott Franciaországba, és hozott egy liter folyékony oltót, ezzel kezdődött a különleges sajtok készítése. Mára már olyan kevés tehén maradt Ika­falván, hogy a sajtkészítéshez szükséges jó minőségű tehéntejet a szomszédos Futásfalváról szerzi be, ahová a nyári időszakban naponta átgyalogol.
Mint mondta, a legelső kézdivásárhelyi termékvásáron sajtjai nagy sikert arat­tak, a múlt év novem­be­rében csak ketten kínáltak hasonló portékát, de azóta látványosan csökkent az érdeklődés különlegesen ízesített termékei iránt, a vásárlók inkább a hagyományos ordát és sajtot keresik, ezért eldöntötte, többet nem vesz részt a kézdivásárhelyi termékvásáron.