Kíváncsian követtem a televízióban a világ legnagyobb zászlajának elkészülését, bemutatásának ünnepségét.
Valóban a legnagyobb zászló – ha zászló. Megnéztem a román nyelv értelmező szótárában, mi is a zászló. Szó szerint kimásoltam a félreértések elkerülése végett: egy- vagy többszínű, gyakorta jelképpel vagy címerrel díszített vászon- vagy selyemdarab, rúdra rögzítve, egy ország megkülönböztető jelképe. Tehát a zászlónak rúdon kell lobognia, nem a földön feküdnie. Ezek szerint nem a legnagyobb országlobogó készült el, hanem a leghatalmasabb trikolóros terítő.
Öt tonna anyag ment rá, mert háromszor akkora, mint egy futballpálya. Nem hiszem, hogy nem lehetett volna azt az energiát, ami ennek a minek nevezzemnek az elkészítéséhez szükséges volt, máshol hasznosítani. Nem lett volna emberségesebb egy siralmas állapotban levő kórházra, árvaházra, öregek otthonára fordítani? Elsősorban nem a házunk táját kellene rendbe tenni, és majd csak utána a rongyot rázni? Erre volt pénz. Ezt meg lehetett oldani. Minden más elmaradhat. Meddig?
Kerekes Mária