A Málnásfürdői Nőszövetség és a helyi EMI idén is megszervezte a mára hagyománnyá vált gyereknapokat az Olt menti falucskában, ahová lassan visszatérni látszik az élet, a mindennapi pezsgés. A két kezdeményező szervezet ezúttal közös erővel próbálta lenyűgözni a falu csemetéit, így június 3-án sor kerülhetett a GyerekNapocska rendezvényre. Napocskában ugyan kevésbé, de lelkes gyerekseregben bőven volt részük a szervezőknek.
Délelőtt tíz óra. A szervezők elfoglalják helyüket, megérkezik a frissen sült kürtőskalács, az asztalokon kifestős, zsírkréta, léggömbök, megannyi kellék várja a nap főszereplőinek érkeztét, hangos nevetésüket már távolról hallani. A fák mögött két virgonc bohóc festegeti egymást, ők is a nemsokára érkező gyerekhadra várnak.
Lassan beszaladnak a várva várt vendégek is szép számban, rögvest birtokukba veszik az aszfaltpályát. Miután mindenki szerez magának egy-egy halom zsírkrétát, már indul is a rajzverseny. Vajon ki fogja a legszebb aszfaltrajzot készíteni? Szoros a verseny, mindenki alkot, nagy az izgalom. A bohócok megjelenése valósággal felkavarja a kedélyeket, mindenki szájtátva figyeli, ahogyan bebicikliznek a fák mögül. Nekem is kell fénykép vele, és nekem is – mindenkinek. Készülnek az első fotók. Miután elkészültek a rajzok, a lányok ugróiskolásat játszanak, míg a fiúk a focilabdát választják. Ismételten elmerülnek játékország birodalmában. Érkeznek az ajándékok. Micsoda öröm. Plüssállatkák, mesekönyvek, babák, léggömbök mindenhol. Én is kérek, én is kérek. Én a Csipikét szeretném. Végül minden játék gazdára talál, a kürtőskalács megdézsmálva, a csoportkép is elkészült. Hazafelé indul a népes gyereksereg.
Teljes sikerrel zárul a háromórás rendezvény. Sikerült egy csöppnyi boldogságot szerezni azok számára, akik tudnak önfeledten nevetni, akik szemében még ott csillog a szeretet és a hála, akik még tudnak igazán szeretni.
Veres Rita
.jpg)
