Ivácson László művészeti vezető, koreográfus rendezésében vérbő táncos barangolásnak lesz tanúja a néző, amelyben a látvány éppúgy szerepet játszik, mint maga a nagybetűs Tánc.
A tíz alkotó munkájaként létrejött, moldvai, gyimesi, sóvidéki, györgyfalvi, vajdaszentiványi magyar és bálványoscsabai román forgatósokat felvonultató előadás a társulat visszatérése a tiszta folklórhoz, amelyben Furik Rita – az együttes immár szinte állandó felvidéki munkatársa – olyan régi viseleteket is színpadra állít, amelyeket ritkán láthattunk az elmúlt évtizedekben, amelyek elsősorban színpompájukban újszerűek (habár a valóságban a legrégebbiek).
Az alkotócsoport ezúttal a szokottnál népesebb, mert az egyes vidékek táncát más-más koreográfus készítette – aminek anyagi hátterét a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosította –, és ez az előadás sokszínűségében is tetten érhető. A magyarországi vendégkoreográfusok között találjuk a csíkszentdomokosi származású Kádár Ignácot, aki két esztendőben is elnyerte Az év táncosa kitüntetést, de a Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Busai Norbert, Busai Zsuzsanna, Farkas Tamás, Richtarcsik Mihály, a már említettek, valamint Fazakas Levente és a Heveder zenekar nevével fémjelzett előadás nemcsak alkotóinak köszönhetően egyik gyöngyszeme a Háromszék Táncegyüttes folklórműsorainak, a tánckar is a legjobb formában van – véli az együttes művészeti vezetője, aki elmondta, nem szándékuk történetet mesélni a táncon keresztül, hadd élvezze a néző a látványt, és hasson a művészet.