Honnan ered a mesék Óperenciás-tengere?
Több forrás is említi, hogy a Honfoglalás során a magyarok a Dunántúllal együtt megszállták az Alpokalját és az Alpok egy részét is. A magyar területek határa ekkor a Lajtától mintegy 150 kilométerrel észak-nyugatra, az Enns folyó vonalában húzódott.
A folyó nem csupán országhatár volt: kulturális válaszvonalat is képezett. Az Enns folyón túl más szokások, hagyományok éltek, más világ fogadta az oda utazókat. A nyugati határon kívül szolgáló magyar katonák gyakran meséltek ezekről a szokatlan tapasztalataikról, melyeket ,,Ober Enns" azaz németül az Enns folyón túl szereztek. Ez az „Ober Enns" kifejezés magyarosodott Óperenciára. „Túl az Óperencián" tehát az Enns folyótól nyugatra terjedt. Az Óperenciás-tenger nagy valószínűséggel a Földközi-tenger megfelelője, hiszen az „Óperencián" jócskán túlhaladva a tengert is megpillanthatta az utazó. (Bíró Zsuzsa)
Mióta ünneplik
a születésnapot?
A primitív népek egyáltalán nem ünneplik meg a születésnapot, egyszerűen azért, mert nem ismerik a naptárt.
Az első naptárakat az egyiptomiak készítették, és ők már meg is ünneplik a születésnapokat. Plutárkhosz például leírja, hogyan ünnepelte Antonius születésnapját Kleopátra. A régi görögök csak a férfiak és az istenek születésnapját tartották számon, az asszonyokét és a gyermekekét nem. Emellett szokásos volt megemlékezni az elhunyt nagy emberek születésnapjáról is. Az istenek születésnapját minden hónapban megünnepelték. Artemisz istennő oltárára minden hónap 6-án mézet és hold alakú süteményt helyeztek.
A római császárok gladiátorokkal és cirkuszi játékokkal, nagy pompával ünnepelték születésnapjukat. Caligula állítólag mindenkinek megbocsátott, aki születésnapján köszöntötte.
És a születésnapi torta? Gyertyákkal? A mai születésnapi szokások a germánok hagyományaiból maradtak fenn. Germán gyakorlat volt az ünnepi asztalt földíszíteni. A legfőbb dísz a születésnapi torta volt, amelyre gyertyákat állítottak. A gyertyákat meg is gyújtották, és ha az ünnepeltnek sikerült egyszerre valamennyit elfújnia, ezt jó előjelnek tekintették további életére.
(Dr. Bélley Pál: Kíváncsiak Klubja)
