„Mona a Földközi-tengeren telelt át, és amikor a hazaútját terveztem, rájöttem, hogy nem minden nap kelhet át az ember az Alpokon” – idézte fel a kalandot Kárpáti Lajos, aki április 6-án indult útnak két társával, Kötél Jánossal és Petten­koffer Sándorral az Elba szigetén fekvő Portoferraio kikötőjéből.
Elba szigetéről Kor­zikára egynapos vitorlázással gyorsan átértek, onnan Marseille-be azonban két-három méter magas hullámok között kellett megtenni az utat. Ezután a Rhone, a Saone és a Doubs franciaországi folyón, a Rhone–Rajna-csatornán felhajózva, a Rajnán és a Rajna–Majna–Duna-csatornán átkelve a Dunán érkeztek el Gönyűig, ahol korábbi terveik ellenére ki kellett emelni Monát a vízből, így Badacsonyt már nem a Sió-csatornán és a Balatonon, hanem közúton érte el a vitorlás.
„Leginkább a folyókon fölfelé volt nehéz a közlekedés. Előfordult, hogy csak három kilométer/órás sebességgel tudtunk haladni, hogy a motort ne terheljük meg nagyon” – idézte fel Kárpáti Lajos. „Egyik legizgalmasabb élményünk Franciaországban esett meg, amikor egy csatornából kifelé jövet fennakadtunk a Doubs folyón egy kavicságyon, Dole városa előtt. A kikötő 500 méterre volt, de segítség nélkül nem tudtuk elérni, így a vízen kellett éjszakáznunk. Reggel egy evezős pár jött arra, megígérték, hogy hoznak segítséget. Nem sokkal később többedmagukkal tértek vissza, a végén a szárazföldről egy kilenctonnás traktorral sikerült kivontatni minket. Partra érkezésünket követően vendégül láttak, és megmutatták az egész várost” – elevenítette fel emlékeit a kapitány.
A Mona 10,30 méter hosszú, 3,30 széles, 7 tonnás, 1,7 méterre lenyúló tőkesúllyal rendelkező vitorlás. „Hasonló nagy túrát már nem tervezek, de ha tehetem, a Dunán lemegyek az Al-Dunára, át a Fekete-tengerre, onnan a Boszporuszra, és akkor a görög szigeteken elhajózgatok egy kicsit. Erre néhány évet még várni kell ugyan, addig a Balatonon fog szolgálni Mona” – mondta Kárpáti Lajos.