A baróti megbeszélésen vitaindítóként Erdővidék Múze­umá­nak igazgatója, De­meter László vetített képes előadásában a régió településeit vette sorra, és sorolta a vendéglátói szempontból is jelentősnek mondható értékeinket. Történelmi ingatlanjaink (a vargyasi, illetve az olasz­teleki Daniel-kastély, a miklósvári Kálnoky-kastély, az erdőfülei Boda-kúria), természeti kincseink (Orbán Balázs-barlang, erdőfülei Kan­kóskert), kulturális emlékhelyeink (Kis­baconban a Mari-lak, Nagy­ajtán a Kriza János-emlékszoba), de a kézműveseink és gazdáink által teremtett portékák is vonzó célponttá tehetnék Er­dővidéket – hangoztatta Demeter.
A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa, Albert Zoltán elismerte: igen gazdag örökséggel rendelkezünk, ám a helyzet azt mutatja, a lehetőséggel nem tudunk élni, s igencsak „döcög valami a vendéglátásban”. Szerinte ahhoz, hogy szép épületeinkre és a vidék nagy szülötteinek emlékére alapozva fenntartható turizmust tudjunk építeni, egyedi célponttá kell válnunk, azaz vonzást növelő ötletekre van szükségünk, s a hozzáállásunkon is változtatnunk kell. Köve­tendő példaként a megbeszélésen jelen levő gróf Kálnoky Tibort említette, aki meglehetősen széles körű szolgáltatásaival a legigényesebb vendégeket is képes megszólítani.
A Természetvédelmi Vidékfejlesz­tési és Hegyimentő Megyei Központ igazgatója, Papucs András a falukép megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet: talán most úgy gondolják, kedvező, ha a régit mindenestül kidobják, s újjal, korszerűvel helyettesítik, de azzal épp a sajátosságukat vesztik el, azaz hosszú távon mindenképpen a vesztesek közé kerülnek. Barót testvértelepülése, Zirc alpolgármestere, Sztana Éva a gyógyturizmusban rejlő lehetőségekről szólt, ám úgy vélekedett, Erdővidéken hiába létezik számos ily módon is hasznosítható forrás, ha hiányoznak a panziók. Mint mondotta, Baróttól alig órányira, a Szé­kelyudvarhely melletti Ivóban kínált szálláslehetőségek áttanulmányozására több napra volt szüksége – az erdővidéki lehetőségeket viszont percek alatt górcső alá vehette. Szarvas alpolgármestere, Hodálik Pál egyetértett Sztana Évával, s azt hangoztatta: ha nemcsak egyszeri vendégeket akarnak, akkor megfelelő feltételeket kell teremteni, s minőségileg és mennyiségileg is fel kell nőni a vendégek elvárásához. Dabas alpolgármester asszonya, Pálinkásné Balázs Tünde részletesen beszámolt az általuk tett erőfeszítésekről, s a folyton felmerülő nehézségekről. Mint mondotta, Dabas Erdő­vidékhez hasonlóan gazdag történelmi örökséggel rendelkezik, s próbálkoztak művelődési rendezvényeik „eladásával”, sport- és szabadidős tevékenységre alkalmas ingatlanok bevetésével is, de eredményeik felemásak, mert Budapest közelsége miatt nagyon nehezen tudják a szállóvendégeket megszólítani. Azt ja­vasolta: a testvérvárosok együttműködése révén próbáljanak kiépíteni egy Ba­rót–Érmihályfalva–Sar­kad–Szarvas–Dabas–Budafok–Pár­kány–Zirc útvonalat, s „csomagban” értékesítsék a térségek legjelentősebb látnivalóit. Pálinkásné kitért a Határ­talanul! program nemzetegyesítő hatására is. Barót anyaországi testvértelepüléseinek azt javasolta: használják ki ők is az általuk megvásárolt baróti panzió adta lehetőségeket, hogy ne évente csak öt magyarországi diákcsoport tanulja meg, mily rengeteget adott Erdély az elmúlt évszázadok során. Sarkad aljegyzője, Pintér Magdolna azt javasolta, ne a korszerű vendégforgalomban gondolkodjunk – a spa-, wellness-, kényeztető csomag már sehol sem számít különlegességnek –, hanem a rusztikus jelleget, a háborítatlan csendet és nyugalmat helyezzük előtérbe, hiszen egyre több turista gondolja már azt, a kikapcsolódáshoz „nem kell ezer ingernek érnie őket”. Ráadásul így nem kizárólag a magyar vendégeket lehetne megcélozni – vélekedett.
A találkozón felmerült még: segíthetne, ha az önkormányzatok közösen lépnének, s lobbiznának a turistákat elijesztő utak minőségének javítása érdekében, illetve profi menedzsmentet alkalmazva programcsomagokat hoznának létre, s folyamatosan népszerűsítenék a vidék értékeit.