Soha nem látott ambícióval, odaadással és küzdeni akarással lépett pályára a Sepsi FC a futsaldöntő második mérkőzésén, amelyre rengeteg megyeszékhelyi és háromszéki sportkedvelő volt kíváncsi. A nagyon színvonalas, kiegyensúlyozott és pörgős összecsapás sajnos már az első félidőben eldőlt, miután két óriási hibánkból gólt lőttek a vendégek, s a 19. percben a City’US már három góllal vezetett.
A pihenő után gyorsan szépítettünk, ám az egyenlítés reményében kockáztatni kellett, és egy vészkapusos helyzetből gólt kaptunk, s a marosvásárhelyi együttes zsinórban negyedszer nyerte meg az élvonalbeli teremlabdarúgó-bajnokságot. Fantasztikusan játszottunk, de két hatalmas tévedésünkkel majdhogynem saját magunkat vertük meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a keddi meccsen nem volt szerencsénk, pedig a zöld-fehérek mindent megtettek a sikerért.
Sepsi FC–Marosvásárhelyi City’US 1–4 (0–3)
Sepsiszentgyörgy, Szabó Kati Sportcsarnok. Mintegy 900 néző. Vezette: Bogdan Sorescu (Piteşti) és Gabriel Gherman (Bukarest). Sepsi FC: Grigoraş–Mánya, Máté, Mihály, Csoma Ferenc (cserék: Kisgyörgy, Roman, Bujdosó, Miklós, Pulugor, Ţicalo, Bocz, Bende). Edző: Jakab Zoltán. City’US: Iancu–Matei C., Lupu, Ignat, Gherman (cserék: Moldovan, Dániel, Muntean, Oltean, Stoica, Nicuşan, Csoma Alpár, Korondi, Covaci). Edző: Kacsó Endre. Gólszerzők: Bujdosó (23.), illetve Covaci (11.), Stoica (17), Gherman (19.), Lupu (35.). Sárga lap: Miklós (11.), Mánya (38.), illetve Stoica (25.). Kapura rúgás: 26–38 (a kapu területére: 13–27). Szöglet: 6–6. Csapathiba: 5–7.
Agresszívan és határozottan kezdett a Sepsi FC, amely a 3. percben Csoma Ferenc révén már óriási helyzethez jutott. A túloldalon Matei C. a kapufát találta el, majd Grigoraşnak kellett védenie Stoica lövését. A továbbiakban folyt az adok-kapok: újabb két marosi kapufa után Mánya indult egyedül Iancu kapuja felé, ám az utolsó pillanatban leszerelték a labdáról. A 11. percben jött az első pofon: egy rosszul elvégzett oldalrúgásra Covaci csapott le, és halóőrünk mellett gurított a kapuba (0–1). A kapott gól ellenére nem csüggedtek Jakab Zoltán tanítványai, a 13. percben például Miklós tornásztatta meg Iancut. A 17. percben azonban jött a második pofon: ekkor Ţicalo tologatta a labdát a kapunk előtt, amit a jó ütemben érkező Stoica – egy kis szerencsével – pöckölt a hálónkba (0–2). Fél perccel később Bende indította remekül Boczt, ám játékosunk közelről az oldalhálót találta el. Amikor mindenki a szünetet várta, újra gólt lőttek a vendégek: a 19. percben Ghermant szolgálták ki remekül, akinek közelről csak egy formalitást kellett elvégeznie (0–3).
Marosi középkezdésével rajtolt a második félidő, ám a tempót a szentgyörgyiek diktálták. A 23. percben lehozott kapussal támadtunk, és egy kidolgozott támadás után Bujdosó a léc alá bombázott (1–3). Ekkor mindenkiben felcsillant a remény, és sebességet váltott a Sepsi FC. Előbb Bujdosó, majd Miklós és Mánya találta el a kapufát, Bocz beadásáról pedig Máté kevéssel maradt le. Folyamatosan nyomás alatt volt a City’US, erejéből csak ellentámadásokra futotta. A 34. percben újra vészkapusossal támadtunk, ám Lupu elcsípte a labdát, és betalált az üresen hagyott kapuba (1–4). Ezt követően is mi diktáltuk a ritmust, s folyamatosan lehozott kapussal fociztunk, ám nem találtuk a rést a jól működő marosi védelmen. A véghajrában gyorsan – túl gyorsan – pörögtek a másodpercek, és nem jött az újabb, a reményt hozó szentgyörgyi gól, a vendégek pedig már ünnepeltek. Kedden verhető volt a bajnok, de sajnos, mi nem tudtunk élni a lehetőséggel. Még így is szép volt, és gratulálunk a fiúknak, akik sorozatban másodszor lettek bajnoki ezüstérmesek.
