Pillanatnyi érdekeket szemlélő, jövőbe egyáltalán nem tekintő, korlátozott képességű politikusok próbálják átszabni Románia törvényeit, alkotmányát, területi felosztását. Kétes körülmények között és meggondolatlanul átformálták a referendumtörvényt, hogy sietve átnyomhassák a gyorstalpalva összeeszkábált alkotmányt, amelybe igyekeznek mindent beiktatni, amiről úgy vélik, érdekeiket szolgálja. Egyáltalán nem gondolnak a holnapra, egy-egy döntésük következményeire, arra, hogy ami ma isteni sugallatnak tűnik, az ellenük fordulhat. Tavaly hatalomvágytól elvakultan néhány nap alatt cserélték le a parlament vezetőit, szavazták meg Băsescu elmozdítását, öntelten szónokoltak a nép akaratáról, hogy végül júliusban duzzogva vegyék tudomásul: tervük megbukott, Băsescutól nem szabadulhatnak. Törvényeket fogadtak el rendkívül gyorsan, aztán nem győzték módosítani, hogy alkalmazhatóak legyenek, ez a kapkodó amatörizmus uralja a tanügyet, egészségügyet, egyre inkább kitetszik: a két ifjú titán által vezetett kétharmados többségnek és élvonalba emelt „nagy szakértőiknek” túl nagy falat ez a kormányzás, ha  nem egymást próbálják sakkban tartani, hanem egyetértésben ötölnek ki valamit, abban semmi köszönet nincsen.
Traian Băsescu, élve az új népszavazási törvény adta lehetőséggel, bejelentette: referendumot ír ki, várja, hogy a nép megerősítse négy évvel ezelőtti döntését, miszerint legtöbb 300 fős, egykamarás parlamentet akar. Akkor az igenek többségben voltak, de a jelenlét nem érte el az 50 százalékot, így a népszavazás eredménye nem vált kötelezővé, csak ajánlottá. Csakhogy Antonescuék már rögzítették új alkotmánytervezetükben, hogy Románia törvényhozása alsó és felső házból áll, a képviselők számát 300 körülire korlátozták ugyan, de maradt a szenátus is, mely az elképzelés szerint a régiókat képviselné.
Băsescunak államfőként joga van népszavazást kiírni, ha a kormány pénzhiányra hivatkozva elutasítaná, akkor az alkotmányról sem szervezhetnek referendumot ugyanezen okból. Ha megtartják a voksolást, borítékolható az igenek többsége, ez pedig alkotmánytervezetük újragondolását kívánná, és későbbre tolódnak nagy régióátszervezési terveik is.
Traian Băsescu – valószínű, akaratán kívül, de – nekünk dolgozik, ha egyebet nem, de időt s talán kis mozgásteret nyerünk. Tanulhatnánk az elnöktől, s kitalálhatnánk, hogyan verjük vissza az elvakult, nacionalista hatalom támadásait, akár saját fegyvereivel. Hogyan kell sakkot, esetleg mattot adni.