Érdekes példát mutatott fel hétfői lapszámunkban a riporter. Cambridge-i doktorátus után tért haza, és édesanyja diagnosztikai központja támogatásával hozott létre kutatólaboratóriumot egy fiatal vegyész.
Pályája indulásából egészen más jövőt jósoltunk volna neki, ugyanis kézdivásárhelyi középiskolai tanulmányok után a szegedi egyetemen képezte magát tovább, s ezt követően Angliában szerzett doktori címet. Végül azonban, nem utolsósorban családi okokból – magyar élettárásával korábban együtt tanultak Szegeden és Angliában, s kutatási témáik is kiegészítik egymást, illetve az alapkutatás és a gyakorlati alkalmazási dimenziókat osztották el egymás közt –, szóval nem utolsósorban családi, lakhatási okokból tértek haza, ahol az édesanya cége megélhetést is nyújt számukra.
A példa e sok feltétel egybeesése folytán is érdekes, itt a rokoni kapcsolatok nagyban a fiatalok kezére játszottak, de ha létezne tudatos társadalomépítési tervünk, akkor amit itt családon belül nyújtanak egymásnak a szereplők, azt a magyar vállalkozói társadalom és a tudományos hajlandóságúak, képzettségűek szövetsége tudatosan is nyújthatná. És nem lebegne folyton a fejünk fölött a fiatalok kivándorlásának és a szülőföldtől, annak világától való végleges elszakadásának réme, mely a folytonos intelligenciavesztés állapotába taszítja az itthon maradók közösségét.
Érdekes a példa más tekintetben is. Az internet léte azonnali és állandó kapcsolatot biztosít az eldugottabb településeken élők között is, a tudományos világ nyilvánosságától nem kell okvetlenül elszakadnia annak, aki lakhelyül, munkahelyül nem a tudományművelés nagy hírű központjait választja.
Persze a felszereltség, műszerezettség gondja bizonyára megmarad, de íme, nem muszáj az elszigetelődés rémével küszködnie a világ földrajzi perifériáin élőnek, fiatalemberünk legalábbis megoldhatónak tartja, hogy alapkutatásai fontos eredményeket hozhatnak itthon is. A nemzetközi pályázatok világában elképzelhető például egy sepsiszentgyörgyi kutatóközpont is véleménye szerint, és igazán szorítanunk kell neki, mert úttörőnek számít tájainkon. Társaival remélhetőleg több sikerrel pályáznak legközelebb, mint tették eddig, és bukaresti román kollégájukkal létrehozott kutatói vállalkozásuk sikeresnek bizonyul.
Addig is gratulálunk Fejér Szilárdnak a szemléleti újításért, melyet végrehajtott – s kívánjuk, neki adjon igazat a jövő.