Hirtelen ráeszméltek volna a kormányzó szövetség vezetői, hogy némi jogok mégiscsak megilletnék az itt élő magyar közösséget? Kezdik netán belátni, az ország javát az szolgálja leginkább, ha az itt élő magyarság otthon érzi magát Romániában?
Bántotta talán lelkiismeretük, és évtizedes ígéreteiket akarnák most fokozatosan valóra váltani? Ha az alkotmány módosításával megbízott bizottság tegnap elfogadott javaslatait elemezzük, akár ezek a kérdések is felmerülhetnének bennünk, hisz az említett cikkelyek egyebek mellett arról szólnak, hogy elismernék a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában, lehetővé tennék a nemzeti jelképek szabad használatát.
Csakhogy láttunk mi már karón varjút, és az elmúlt években túl sokszor tapasztaltuk meg, hogy fölöttébb fondorlatos ám a bukaresti politizálás, semmi sem az, aminek látszik, az ígéretről könnyen megfeledkeznek, és gyakran még az sem biztos, amit a törvény betűje előír. Aligha hihető tehát, hogy józan belátás, hirtelen jött felismerés, többségi nagyvonalúság, európai szellem vezérelte volna a kormánypártokat e szépen hangzó engedményekre.
Sokkal valószínűbb, hogy pragmatikus pártpolitikai érvek állnak a döntés mögött. A Szociál-Liberális Szövetségre épp a napokban mért komoly csapást Traian Băsescu államfő, aki az alaptörvény módosítása ürügyén joggal vetette fel, miért is nem veszik figyelembe a parlament karcsúsításáról szóló 2009-es népszavazás eredményét. Újabb referendum kiírásával pedig még nehezebb helyzetbe sodorja majd a hatalmon levőket. Eme most körvonalazódó paloták közötti harcban pedig a kormányoldalnak szüksége lehet az RMDSZ-re, ez esetben ugyanis már nem mindegy, miként viszonyul a magyarság az alaptörvényhez. Aligha véletlen egybeesés, hogy Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke éppen tegnap sietve szögezte le: a szövetség nem támogatja Traian Băsescu kezdeményezését. Azt sem zárhatjuk ki, hogy taktikai megfontolások miatt engedtek némely kérdésben a kormánypártok: a régiósítás ellen kibontakozó magyar tiltakozásnak akarják ily módon elejét venni, hogy a közigazgatási átszervezés során ne ütközzenek nehézségekbe.
Bármiként legyen is, jó lenne, ha parlamenti és parlamenten kívüli magyar pártjaink, szervezeteink kellő óvatossággal fogadnák eme engedményeket, melyekről hamar kiderülhet, mérgezett ajándéknak szánta a hatalom. Inkább a valós célt kellene szem előtt tartaniuk: minden eszközzel megakadályozni Székelyföld beolvasztását.