Farkas Réka
A helyi magyar nacionalizmus miatt nem érkeztek és érkeznek befektetők Székelyföldre – jelentette ki minap Traian Băsescu államfő, s elég nyilvánvaló: szavait válasznak szánta az RMDSZ vezetőinek, akik újabban a szociál-demokratákhoz dörgölőznek.
Borbély László politikai alelnök múlt héten például nem győzte elég gyorsan kijelenteni, hogy „a magyarság nem támogatja az államelnök 300 fős, egykamarás parlamentre vonatkozó népszavazási kezdeményezését”.
Politikai adok-kapok részeként értelmezhetnénk nyilatkozataikat, csakhogy mindkét esetben nagyon téves, torz elmélet köszön vissza újra meg újra. Az is vitatható, hogy a magyarság érdekeit a kétkamarás parlament szolgálná, az pedig végképp kétséges, hogy a magyarság többsége vagy jelentős százaléka ne értene egyet Băsescu kezdeményezésével. Az RMDSZ már fázott rá az államelnököt érintő népszavazásra, az első felfüggesztéskor a székelyek bizony nagy többségben voksoltak az érdekképviselet útmutatása ellenében Băsescu maradására. Ugyanakkor felháborító Traian Băsescu nyilatkozata is, hiszen a ‘89-es fordulatot követő másfél évtizedben éppen a román kormányzatok szorították háttérbe a régiót – célzatosan nem javították az utakat, nem fejlesztették a térség infrastruktúráját, tanácsolták el az érdeklődő külföldi üzletembereket –, közben és utána is a helyi „hivatásos” románok igyekeztek folyamatosan feszültséget gerjeszteni, a magyarság jogainak bármiféle bővítési igényére veszett ugatás, állam- és nemzetféltés volt a felelet, amelyet aztán a Bukarestben az éppen ügyeletes „nagy románok” nagyítottak az egekig, sokszor polgárháborús légkört vizionálva. „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” – ekképpen határozta meg Illyés Gyula a nacionalizmust, s ezen értelmezés szerint a fenn-, és megmaradásáért küszködő kisebbségi nemzetközösség nacionalizmusa értelmét veszíti, s tartalom nélkül maradnak Traian Băsescu szavai.
Jól ismert retorika Székelyfölddel kapcsolatosan, hogy az itteni úgymond etnikai feszültségek (eddig elsősorban így határozták meg) riasztják el a befektetőket, az ország legszegényebb térsége vagyunk, ha nem segítene a román állam, éhen halnánk. Több ízben cáfolták mindezt, adatokkal támasztották alá, de úgy tűnik, fölöslegesen, mint penészes falról a vakolat, úgy peregnek le az észérvek.
Székelyföldet, Háromszéket valóban elkerülték a befektetők – de mellőzik Romániát is, az elmúlt években folyamatosan csökkent az idegenből érkező tőke értéke (tavaly rekordvisszaesést mutattak ki), s éppen a napokban látott napvilágot a statisztika, hogy az elmúlt egy évben még 35 százalékkal kevesebb pénz érkezett beruházásokra, létező vállalkozások fejlesztésére.
Vajon ennek is a magyar nacionalizmus lenne az oka?
